Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Grendel Lajos: Köszöntőféle (Dobos László jubileumán)

JUBILÁLÓ ÍRÓK Köszöntőféle Dobos László jubileumán Tizenhat vagy tizenhét éves gimnazista lehettem, amikor a Hét folytatások­ban közölni kezdte Dobos László regényét, a Földönfutókat. Én addig a Csemadok hetilapjának csupán alkalmi olvasója voltam, s Dobos László regényének köszön­hetően lettem a lap rendszeres vásárlója. Ez a regény ugyanis olyan témához nyúlt, amelyről otthon, családi körben is néha szó esett, a nyilvánosság előtt azonban ke­vésbé, s ha mégis, akkor is inkább suttogva. A második világháborút követő ma­gyarellenes retorziók idején anyai nagyszüleimet is páros lábbal rúgták ki az or­szágból. Ezekről a retorziókról a szlovákiai magyar irodalom húsz évig hallgatott vagy csak célzásokban, utalásokban emlegette, A vádlott megszólal kéziratban ter­jesztett példányainak egyik darabja pedig csak két évvel később jutott el hozzám. A Földönfutók volt az első olyan szlovákiai magyar regény, amely nyíltan és drá­mai erővel idézte föl egy sötét kornak első éveit. Nem véletlen hát, hogy számom­ra Dobos László lett az első hiteles szlovákiai magyar író. És - tegyem hozzá most, negyven évvel később - azoknak az íróknak egyike, aki a hitelét nem játszotta el és nem váltotta aprópénzre akkor sem, amikor a hatvanas évek rövid ideig tartó ol­vadását követően, újabb két évtizedes diktatúra következett. Az egyetemi diploma megszerzését követően, 1973-ban léptem be szerkesz­tőként a Madách Könyv- és Lapkiadóba. Dobos László akkoriban nem publikálha­tott, „kivonták a forgalomból”. A kiadó műszaki osztályát vezette, holott a kiadó­nak alapítója volt, mint 1958-ban az Irodalmi Szemléé is. Tekintélye azonban a le­fokozással sem csorbult. Az ő érdeme, és nem kevésbé az igazgatói székben őt né­hány évre követő Fonod Zoltáné, hogy a Madáchban olyan szerkesztőkből álló csa­pat szerveződött, akik, ha nyíltan nem is léptek föl a hatalom ellenzékeként, őriz­ték a hatvanas évek szabadabb szellemét, és, amennyire azt a husáki évtizedek pré­se alatt tehették, igyekeztek annak folytonosságát is biztosítani (legalábbis szakmá­jukban, a könyvkiadásban). Amikor pedig a nyolcvanas évek végén a diktatúra eresztékei Csehszlovákiában is lazulni kezdtek, ismét Dobos László volt az egyike azoknak, akik a különféle félellenzéki kezdeményezéseknek az élére álltak. (Lásd, például, a Harminchármak memorandumát.) Dobos László írói, közéleti, politikai, lap- és kiadóalapítói munkássága nél­kül a szlovákiai magyar irodalom ma nem ott tartana, ahová, minden gáncsosko- dás, hatalmi beavatkozás ellenére, eljutott. Ehhez persze, a hatalommal való, oly­kor megkerülhetetlen konfrontáció vállalása mellett, diplomáciai érzék is kellett. Az, hogy Dobos László nem megosztó, hanem integráló személyiség. Nem rajta múlott, hogy a rendszerváltást követő közéleti, ideológiai és irodalmi perpatvarok­ban ez a képessége kevésbé érvényesült. Dobos László 1930-ban született, háromnegyed évszázaddal ezelőtt. Ez a

Next

/
Thumbnails
Contents