Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Grendel Lajos: Köszöntőféle (Dobos László jubileumán)
JUBILÁLÓ ÍRÓK Köszöntőféle Dobos László jubileumán Tizenhat vagy tizenhét éves gimnazista lehettem, amikor a Hét folytatásokban közölni kezdte Dobos László regényét, a Földönfutókat. Én addig a Csemadok hetilapjának csupán alkalmi olvasója voltam, s Dobos László regényének köszönhetően lettem a lap rendszeres vásárlója. Ez a regény ugyanis olyan témához nyúlt, amelyről otthon, családi körben is néha szó esett, a nyilvánosság előtt azonban kevésbé, s ha mégis, akkor is inkább suttogva. A második világháborút követő magyarellenes retorziók idején anyai nagyszüleimet is páros lábbal rúgták ki az országból. Ezekről a retorziókról a szlovákiai magyar irodalom húsz évig hallgatott vagy csak célzásokban, utalásokban emlegette, A vádlott megszólal kéziratban terjesztett példányainak egyik darabja pedig csak két évvel később jutott el hozzám. A Földönfutók volt az első olyan szlovákiai magyar regény, amely nyíltan és drámai erővel idézte föl egy sötét kornak első éveit. Nem véletlen hát, hogy számomra Dobos László lett az első hiteles szlovákiai magyar író. És - tegyem hozzá most, negyven évvel később - azoknak az íróknak egyike, aki a hitelét nem játszotta el és nem váltotta aprópénzre akkor sem, amikor a hatvanas évek rövid ideig tartó olvadását követően, újabb két évtizedes diktatúra következett. Az egyetemi diploma megszerzését követően, 1973-ban léptem be szerkesztőként a Madách Könyv- és Lapkiadóba. Dobos László akkoriban nem publikálhatott, „kivonták a forgalomból”. A kiadó műszaki osztályát vezette, holott a kiadónak alapítója volt, mint 1958-ban az Irodalmi Szemléé is. Tekintélye azonban a lefokozással sem csorbult. Az ő érdeme, és nem kevésbé az igazgatói székben őt néhány évre követő Fonod Zoltáné, hogy a Madáchban olyan szerkesztőkből álló csapat szerveződött, akik, ha nyíltan nem is léptek föl a hatalom ellenzékeként, őrizték a hatvanas évek szabadabb szellemét, és, amennyire azt a husáki évtizedek prése alatt tehették, igyekeztek annak folytonosságát is biztosítani (legalábbis szakmájukban, a könyvkiadásban). Amikor pedig a nyolcvanas évek végén a diktatúra eresztékei Csehszlovákiában is lazulni kezdtek, ismét Dobos László volt az egyike azoknak, akik a különféle félellenzéki kezdeményezéseknek az élére álltak. (Lásd, például, a Harminchármak memorandumát.) Dobos László írói, közéleti, politikai, lap- és kiadóalapítói munkássága nélkül a szlovákiai magyar irodalom ma nem ott tartana, ahová, minden gáncsosko- dás, hatalmi beavatkozás ellenére, eljutott. Ehhez persze, a hatalommal való, olykor megkerülhetetlen konfrontáció vállalása mellett, diplomáciai érzék is kellett. Az, hogy Dobos László nem megosztó, hanem integráló személyiség. Nem rajta múlott, hogy a rendszerváltást követő közéleti, ideológiai és irodalmi perpatvarokban ez a képessége kevésbé érvényesült. Dobos László 1930-ban született, háromnegyed évszázaddal ezelőtt. Ez a