Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Bárczi Zsófia: Életszeretet és humanizmus (Duba Gyula köszöntése)

Dobos László/Duba Gyula

háromnegyed évszázad történelmünk egyik legzaklatottabb korszaka volt, többszörös rendszer- és határváltozásokkal, tele olyan egyéni és közösségi tragédiákkal, amilyeneket a magyarság utoljára talán a török hódoltság idején volt kénytelen elszenvedni. Sok gerinc megroppant ezek súlya alatt. Dobos Lászlóé nem. Regényeiben ott vibrál ennek a, remélhetőleg végleg letűnt kornak a bonyolultsága és sokféle ellentmondása. Tisztelet és köszönet jár neki.

Grendel Lajos

Életszeretet és humanizmus Duba Gyula köszöntése

„A nevető ember nem lop, nem csal, nem gyilkol, a nevető ember megértő, elnéző és humanista. Szereti az emberiséget.” - írta Duba Gyula első kötete címadó novellájában. A könyv 1959-ben jelent meg, s a mondat igazsága azóta is újrateremtődik minden egyes megjelenő Duba-műben. Persze, az író nem nevet, inkább csak mosolyog, gazdag életműve mögé húzódva, kissé szemérmesen a maga alkotta világ tájaiban, tárgyaiban szereplőiben rejtve el életszeretetét, humanizmusát.

Duba Gyula több mint ötven éve van jelen az irodalomban. Gazdag, rétegzett és változatos életművet mondhat a magáénak: prózaíróként a paródián, szatírán, a humoreszken keresztül érkezett el a novelláig és a regényig. De legyen szó bár regényről, novelláról vagy akár humoreszkről, egy dolog mindig közös bennük: az író szenvedélyes kíváncsisága hívta életre őket. Duba ugyanis kíváncsi író: mindent látni és tudni akar és persze nem utolsósorban megírni. A szerző jó megfigyelőképessége, a jelentéktelennek tűnő dolgok iránti fogékonyság, s az az adottság, hogy a jelentéktelennek tűnő dolgok mögött a lényeget is észrevegye és ész- revetesse, humoreszkjeiben csiszolódott a későbbiekben majd regényeket is megtartó írói gyakorlattá. A nevető ember helyzet- és jellemrajzainak mindig célba találó humora lényegében ugyanabból a pontosságigényből fakad, mint későbbi szociográfiája, a Vajúdó parasztvilág falurajza. Az új, rikító nyakkendőjében parádézó fiatalember, a lógós diák, az arrogáns hivatalnok, alkoholista borbély, a nyomorúságos tömegközlekedés karikatúrájában ugyanaz a lényeglátó szemlélet érvényesül, mint a Szabadesés, az Aszály, a Téli áradás (és sorolhatnám tovább) sokszor líraiságukban is pontos leírásaiban. A kíváncsiság, a világra való intenzív figyelés nemcsak mint ennek az alapjában realista, létélményekből táplálkozó prózának az írói attitűdje bír jelentőséggel - Duba szereplőinek életében is helyet kap, s így néha a regényesemények mozgatórugójává válik. Gondoljunk csak például egy ritkábban emlegetett mű, A macska fél az üvegtől főszereplőjének amatőr detektívvé való átlényegülésére: mikor váratlanul újra belefut egy rég szem elől tévesztett félismerősbe s a nyomába ered, fittyet hányva a várható következményekre.

A pontosságra való igény az életmű visszatérő motívumaiban, újra és újra