Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - Szalay Zoltán: Game over (novella)

Game over

piros színű Volga kerekek nélkül, betört ablakokkal csúfkodott mellette. Dávid undorában grimaszokat vágott, s csendesen káromkodott a vécébódéból áradó bűz miatt. A házból is kellemetlen szagok áradtak, s a messzire hangzó üvöltözés, csapkodás és csörömpölés komoly civakodásra utalt, amely odabent zajlott.- Gyere — suttogta Dávid. - Oda kell mennünk a házhoz. Most nem fognak figyelni ránk.

Előtte még lecsavarta a műanyag üveg tetejét, s benzint löttyentett a farakásra és a vécébódéra is. Csumó némán figyelte, mit csinál, s minden egyes hangosabb zajra, ami odabentről jött, megrezzent. A két kutya vadul csaholni kezdett, s egyre hangosabb női sikolyok és férfi ordítások hallatszottak.- Hisz ezek megölik egymást - mondta félhangosan Csumó.- Annál jobb.

Odakúsztak a házhoz. Itt már viszonylag élesen hallották, mi történik, bár mintha kicsit lecsillapodtak volna a kedélyek. A kutyákat talán megrugdalta valaki, mert fájdalmas nyivákolásba kezdtek, s aztán rövid nyöszörgés után elhallgattak. Pesta morgását lehetett még hallani, illetve csendes asszonyi nyögdécselésre emlékeztető hangokat.- Csináld már - mondta Csumó elcsukló hangon.

Dávid szigorúan pillantott a barátjára.- Csumó, ne félj! Hallod, nem lehetsz ennyire beszari!- Jól van, csak csináld már! - sürgelődött Csumó.

Dávid fogta az üveget, lecsavarta a kupakját, mikor felhangzott a furcsa kiabálás. Gyerekhangok voltak, s mindkét fiú rémülten pillantott körül, hogy honnan érkeznek. Dávidnak kellett néhány másodperc, mire felfogta: a telefonja csörgött így. Azonnal elkezdte keresni a zsebében, sikerült is előszednie, de a készülék kiesett remegő kezéből, s vidáman vibrálva és kiabálva a földre esett.

Először a kutyák hallották meg.

A két német juhász egyszerre bukkant fel a kijárat felől, s most egyáltalán nem tűntek sem betegnek, sem elcsigázottnak, nyálazva és csaholva közeledtek.

Mikor Dávid hátrapillantott, Csumó már rohant a kerítés felé, felugrott rá, s villámgyorsan át is szökkent a túlsó oldalra. O azonban elkésett. Bambán guggolt a házfal tövében, rémülten nézte a feléje törő kutyákat, s valami fegyvert keresett, amivel szembeszállhatna velük. Még azon is gondolkodott, meggyújtsa-e most a lelocsolt részeket, a gyufa ott lapult a zsebében... Megpillantott egy gereblyét, ami a földön hevert, a Volga mellett, nagyjából kétméternyi távolságban. Azonnal odaugrott, s a támadó ebek felé suhintott vele. Azok megtorpantak, a fiú pedig előkapta a gyufát, nagy nehezen előszedett néhány szálat a dobozból, meggyújtotta, s mikor a kutyák újra felé indultak, az egész csomagot elhajította.

A két eb leteperte, ruháját kezdték tépni, nehezek voltak, nem tudta lerázni őket magáról, arcára folyt a nyáluk, vizelete a nadrágjába csurgott, s nőiesen vékony sikítások szakadtak fel a torkából.