Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - Szalay Zoltán: Game over (novella)
Szalay Zoltán Dühös üvöltözés mellett jelent meg a hatalmas Pesta, az óriási fekete ember, Dávid a feltámadó tűz megvilágításában jól látta az arcát, melyet sűrű szakáll borított, látta vad, sötét szemeit, melyek idegesen forogtak minden irányban, végül pedig látta, hogy felkapja a földről a gereblyét. A kutyák csupán a ruháit tépték, s mikor az első ütés érte őt, vissza is vonultak, csak körülállták Dávidot és dobhártyatépő hangon csaholtak, bár az ütések puffanásai végül elnyomták hangjukat. Pesta összefüggéstelenül ordibált, s a gereblye nyelével ütötte Dávidot, ahol csak érte, a lángoló farakásra mutogatott; a lángnyalábok kacéran táncoltak a fahasábokon, s nagy iramban terjeszkedtek, megvilágították az egész udvart, a sötétbe burkolózott világot, Dávid számára megvilágították a rémes fájdalmat, amely dühöngve árasztotta el egész testét. Csak halk nyögdécselésre volt képes, kezeit próbálta kinyújtani, tiltakozásképp, de nem bírta mozdítani egyetlen tagját sem. A kutyák még akkor is ugattak, mikor Pesta lehajította a gereblyét a véres tetem mellé, lihegett egy kicsit, megtörölte a homlokát, majd levetette ócska kötött pulóverjét, hogy nekifogjon vele a lángok letiprásának. Addigra a többiek is kirohantak, Ferkóval az élen, s mindegyikük keserves kiabálásba és sírásba kezdett, a- mint látták, hogy a tűz kezdi felemészteni a házukat. A két eb eszelős jókedvvel futkározott fel-alá, néha odamentek a felismerhetetlenségig szétroncsolt testhez is, s bele-belenyaltak a mélyen tátongó sebekbe. Pestáék házának a fele leégett. Az egyik kétéves gyerek könnyebb égési sérüléseket szenvedett, de egyébként épségben megúszták az esetet. Pesta dühében az egyik kutyát is agyonverte még az éjjel, ugyanazzal a gereblyével, amivel Dávidot, aki a házát felgyújtotta.
