Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - Szalay Zoltán: Game over (novella)

Szalay Zoltán

Game over

Game over - sikította a gép bántóan vékony hangon. A kellemetlen nyerítés visszhangzott a tágas, magas mennyezetű szobában. Két-három másodperces csend után a fiú, aki a földön ült, a televíziókészülék előtt, alig egy méterrel, durva káromkodással válaszolt a gépnek. Aztán még percekig ült egy helyben, fejét csóválva és a játékgéphez tartozó irányítókart vizsgálva.- A rohadt életbe, hogy ennek folyton be kell ragadnia! - morgott.

Megszólalt a mobiltelefonja, amely ott hevert mellette a földön. Kiáltozások

hangjai jelezték a hívást: saját hangfelvétel volt, a fiú barátainak produkciója szerepelt rajta.- Mi van? - szólt bele a telefonba morcosán a fiú. - Játszom. Nem tudom. Nem. Jól van, gyere ide. Szász.

Még mindig a „game over” felirat éktelenkedett a tévéképernyőn, s a gyerek még mindig az irányítókarral dolgozott, mikor a másik fiú berontott a szobába. Átgázolt egy halomnyi zoknin meg mindenféle ruhaneműn, felrúgott egy rakásnyi cé- délemezt, majd lehuppant a földre barátja mellé.- Na mi az ábra, Dávid, he? - kérdezte.- Hallod, megint elszaródott ez a vacak - vágta rá dühösen a másik. - Azért nem tudom kivinni a négyes pályát, mert képtelenség ezzel a karral megcsinálni, hogy felugorjon arra az emeletre a lézerfegyverért. Baszhatom az egészet!- Mutasd, majd én megcsinálom neked.- Csumó, hagyd, úgyse fog menni. Menjünk ki inkább. Biliárdozhatnánk e- gyet. Habár igen fel vagyok dühödve erre.- Nem kéne megírnod angolra azt a fogalmazást? A Bencsákné lefejez, ha holnapra sem lesz meg...- Teszek rá. Gyere, menjünk.

Dávid kikapcsolta a tévét, leverettek az emeletről, elcsórtak egy kis pénzt a konyhafiókból, és irány a kocsma.

Szerda délután, ősz volt. Hideg napsütés, barna, fáradt színek oszladoztak a levegőben. Ökörnyálak elől menekültek a fiúk, s Dávid végig Csumót nevette, akire folyton-folyvást ráakaszkodtak a póknövendékeket szállító ragacsos szálacskák. Lihegve érkeztek meg a kocsmába. „Falusi presszó” - így hívták ezt a helyet, a helybeliek pedig csak egyszerűen „Falusi”-nak becézték. A biliárdasztal meg a játékgépek voltak, amiért a fiatal srácok legszívesebben idejártak.