Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - Szalay Zoltán: Game over (novella)

Szalay Zoltán- Mit csináljak most szerinted? - kérdezte Dávid az első lökése után. Játékán is látszott, hogy ideges.- A Bencsáknéra gondolsz? Szerintem ne csinálj belőle gondot. A hülye Remencsik gyerek megírja neked holnap órák között, ha kicsit rálépsz a lábára. Ingyen megírja neked.- Hülye vagy, én nem az angolra gondoltam. A playstation-karra. Az nyomja az agyamat.- Azt mondod, ki lehet dobni? De hisz totál új... Biztos nem csak te vagy túl máié?...- Ne hülyítsd az agyamat te is. Honnan lehet olcsón kart szerezni, nem tudod? Minél hamarabb, annál jobb. És nagyon olcsón. Legjobb lenne elcserélni valamire. Elcserélném mondjuk a Williamses sapkámra, azt már úgyis meguntam.- Az nekem is kéne....- Szerezz nekem kart, megkapod. Na játsszál!

Csumó gondolkodni kezdett, felfüggesztette a játékot, Dávid pedig gyilkos szemekkel bámulta. Forrt a dühtől. Végül, megunva a várakozást, dákóját a biliárdasztalra hajította, majd maga is felült rá. Kezébe vette poharát, melyben zavaros kofola úszott.- Most meg mi a franc...- Tudom, Dávidkám... — szakította félbe Csumó. - Egészen egyszerű. A Pestáéktól veszünk egy jó kart. Nekik van, abban egészen biztos vagyok.- A Pestáéktól? Te egészen meg vagy húzatva?-Nem a Pestától, persze, hanem a Ferkótól, őneki van ilyesmi áruja, a nyakamat teszem rá. Ugrani fog az üzletre, meglátod.- Én aztán azokkal...- Olcsóbban és egyszerűbben nem tudsz szerezni.- Hogy neked milyen eszement ötleteid vannak - nevetett zavartan Dávid. - Nem tudom... Te meg vagy háborodva...- Szerintem menjünk most azonnal - javasolta Csumó.

Nem fejezték be a játékot. Dávid ugyan kelletlenül, de belement Csumó ötletébe. Távoztak a Falusiból, beugrottak Dávidékhoz a baseballsapkáért, majd elindultak a Pestáék háza felé, mely a falu legvégén állt.

Ők voltak az egyedüli cigányok a faluban. Vagy húsz éve költöztek ide, akkor még csak négyen voltak, mostanra azonban jócskán megnőtt a számuk: tizenhármán lettek, minden korosztályból, a legöregebb a faluban nagyon jól ismert Pesta volt, aki igazán tekintélyesnek számított, már csak elképesztő méretei miatt is. Több mint két méter magasra nőtt, hatalmas karjai olyan hosszúak voltak, hogy szinte egyedi emberfajtának tűnhetett. Dühös ember volt, de mégsem nagyon adódott konfliktusa a falusiakkal. Pestáék tulajdonképpen elszigetelve éltek a magyaroktól és a szlovákoktól, a- kik a települést lakták. Egy egészen kicsike, vakolatlan házban, két rühes német juhásszal, melyek közül az egyiket gyakran gyötörték kegyetlen epilepsziás tünetek.