Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - Hogya György: Józsika és a kövek (novella)

Hogya György

ménnyel, azzal, hogy ott vagyok! Az ember, ugye általában utólag értelmez helyzeteket, utólag jön rá, mit kellett volna mondania, tennie, s a többi. Ez a pillanat azonban maga volt a felismerés! Láttam magam a kórház parkjában, s mintegy megvilágosodott elmével felülemelkedtem a jeleneten, le tudtam írni a környezetemet, saját magamat, érzéseimet, még a főépület földszinti büféjének illatai és moraja is belefértek a képbe.

Ekkor jelent meg Béla.

Bélát gyermekkorom, pontosabban tinédzserkorom óta nem láttam, s csak any- nyit tudtam róla, hogy nagyon jó barátja volt az egyik unokatestvéremnek, akit egyszerűen csak Józsikának hívtunk. így is volt. Az obiigát udvariassági kérdések után rá is kérdezett: - Tudod, mi történt Józsikával?

Mondanom sem kell, méltatlanul megalázónak éreztem, hogy az én nagy fájdalmam mellett, pontosabban azt mellőzve, egy réges-rég nem látott rokonomról beszélgessek. Tudja ez a Béla mi az a vesekő?? Félreértette értetlenségemet, és rákérdezett: - De hiszen neked, ha nem tévedek, ugye, rokonod is.

Flát persze hogy rokonom — még ha távoli is —, de most itt állok szinte a testi megsemmisülés szélén, egy óriási írói kaland kellős közepén és egy olyan rokonomra emlékezzek, akit gyermekkorom óta nem is láttam?! Tudtam, hogy fiatal fiú létére állandóan női játékokat játszott, női ruhákba bújt, kecses mozdulatait pedig mintha kínai teáscsészékről leste volna el. Ám később megszakadt a kapcsolatunk, ami azt jelenti, hogy még csak nem is láttam, s csupán hallomásból tudtam meg róla ezt-azt.

Felköltözött a fővárosba, ahol a nagynénje intézett neki albérletet. Arra az albérletre a nagynénjének fájt a foga, és úgy is egyeztek meg, hogy ha az öreg főbérlő meghal, akkor a nagynéniék költöznek a négyszobás lakásba. Addig legyen ott a Józsika. A meglepetés akkor következett be, mikor az öreg halála után kiderült, hogy Józsika bizony magára íratta a négyszobás lakást, és hallani sem akar róla, hogy a nagynéni férjével és két gyerekével odaköltözzön a kétszobás lakásából. Ekkor kiborult a bili, a nagynéni kikiabálta, hogy Józsika buzi! Józsikát ez továbbra sem zavarta, megtartotta a lakást, vendégeket fogadott - főleg németeket -, és élte világát. Talán túl jól is élt. De mit akarhat vele most ez a Béla? - néztem rá kíváncsian.- Jóban voltam vele - mondja picit elpirulva, és én - hála határtalan írói kép- zelőerőmnek - azonnal megértettem, hogy ez mit jelent...- Nagyon jóban voltunk - hangsúlyozta, és én ettől valahogy közelebb kerültem a történelmi fejlődés minden immoralitásához.

Fájdalmasan mosolygott, és irigykedve gondoltam arra, bárcsak nekem is ez lenne a legnagyobb fájdalmam... De mi az, hogy voltunk? Mit jelentsen ez a múlt idő?- Miért beszélsz múlt időben? - kérdezem aprókat nyögve, nem leplezve, hogy közben más megpróbáltatásokkal is férfiasan szembe kell néznem.- Hát nem tudod? - kérdezett vissza.- Mit kellene tudnom? - pislogtam gyanakodva.- Józsika meghalt - mondta.- Felvontam szemöldököm, valahogy úgy, ahogy Simon Templar tette, ha ga-