Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Tóth Elemér versei: (Tölgyek, Hát itt vagy újra, Megyünk a télbe, Ősz felé)
2 Tóth Elemér versei Kit érdekel ma március? Itt már mindenki mást akar?! Felejtsünk mindent, ami jó, ami igaz és még magyar?! Ti, fecskék, fürgén szálljatok, vigyétek a hírt messzire: milyen gyarló az magyarnak, akinek csorba a hite. Milyen hitvány az embernek, aki feladja, aki fél, akit a gátról lesodor akármilyen picinyke szél. Ablakunk alatt a sok tölgy keményen áll! Mind példakép! Mindig ezt s így tanítottad; rá-ráébredek néha még... Hát itt vagy újra Hát itt vagy újra, fénnyel vert tavasz, ibolya kéklik kerítés tövében, a szilvafáról fehéren havaz a sok szirom végtelen örömében. Hisz nemrég még mindent uralt a köd, s vacogtató hidegről szólt a nóta. Aztán mintegy varázsütésre jött a naptündér sugaras légiója. Jött, és mindenre tűzcsókot lehelt, és élni kezdett, élni, élni minden, mert a szívünkbe virágot terelt. Csak ámulunk e felragyogó kincsen.- A szépség olykor bizony elvakít! - Szoríts magadhoz engem..., valakit...!
