Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - Bábi Tibor: Antaeus panasza (vers)
A nyolcvan éve született Bábi Tiborra emlékezve Antaeus panasza Oly közel a nap, a hold a s göneöl szekere, itt súg már az ég, mint erdők lombja, levele. Testvér, de hol van, hol a föld, anyám, kis húgom? Eltévedtünk rég. Felejtek, s jaj, már nem tudom, milyen volt a só s a kenyér íze. Vissza hát! A föld s a tenger fülembe zúgja igazát; véreim nélkül a jövő sem kell! Meghalok. Hűlt halottnak, mondd, minek a zengő csillagok?! Testvérem, kacagsz? Halld, ne fitymáld e vad panaszt! Antaeus vagyok, ha úgy tetszik, hát nyűtt paraszt! Ó, kell, kell a föld, a jó szagú trágya, marha, ló, ez a száguldás csak egy bősz istennek való. Visszahúz a táj, család, ezer más dolog, hová löknek a dörgő rakétamotorok?! Mi lesz, mondd, ha emberfajtánk magva megszakadt, miért szálljak el a sápadt Sirius alatt? Testvér, ne hallgasd! Semmi ez, csak a fájdalom, szálljunk, jöjj, rohanj - egyre fel! Most én akarom, akit két ország s a meggyötört nép kínja ölt: ha elmaradunk, felrobban a bús anyaföld... Bábi Tibor
