Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században, Babits Mihály (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században

seiben viszont ez a hang rezignált, vagy keserű, vagy csak szomorú, amikor a tönkrement ország állapotán tűnődik, s azt tékozló, pazarló asszonynak látja. (A gyémántszór ö asszony).

Háború volt, most kell ölelni, testet a testtel elkeverni, hogy majd legyen mit újra ölni s sem élet, sem halál ne fogyjon.

(Utca, délelőtt)

A Vers, apostolokrólbm pedig így fakad ki:

Az Antikrisztusok megsokasodtak; az ég illata elveszik e bűzben:

Uram, aki vagy, adj jelet magadról, igazgasd tévedt ebeid szimatját!

Nem a kenyér a minden, sem a fajták állati tülekvése, ami most van: krisztustalan próféták, mondjatok már legalább annyit, hogy nem ez a Krisztus.

Sokan szemére vetették Babitsnak, hogy humanizmusa kissé avagy túlságosan is elvont, hangja nem elég harcos avagy harcias. Az efféle radikális hangokkal szemben - jöjjenek azok jobbról vagy balról - Babits közéleti verseinek bizonyos fokú kétségtelen elvontságát sokkal árnyaltabban és a lényegre tapintóan közelíti meg Rába György, amikor ezt írja: „Lírája, sőt minden személyes állásfoglalása a- zért annyira paradox, a magyarázatnak nehezen nyíló, mert a működő társadalmi gépezet jelenségeit nem másjobbnak tudott társadalmi elképzelésekhez, hanem az abszolút kantiánus erkölcsi törvénnyel méri, tehát a tapasztalat ellenében az egyetemesnek fölfogott eszményit tartja a cselekvés feltétlen mértékének. A társadalmi közéletet mint a tények világát az örök érték önelvének rendeli alá, s erre az értékrendre meg Szent Ágostonnak az erkölcsi magatartást az igazság elfogadásával azonosító fölismerése hat.”(17)

A húszas években talán kevesebb nagy költemény születik Babits műhelyében, mint korábban vagy majd a következő évtizedben, ám ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy lapályosabb területen járnánk. Inkább átmeneti évtized ez a pálya két nagy korszaka között, erőgyűjtés a harmincas évek megújulásához.

Szemközt háborúval és halállal. Ez a megújulás, paradox módon, részbeni visszatérés a korábbi pályaszakasz elvontabb létlírájához. Visszatérés, de nem visz- szalépés! Formaművészetével, mint a húszas években, most sem a bravúrt célozza meg, filozófiai témáit a húszas években megtalált egyszerűbb, oldottabb stílus hordozza. Csak posta voltál, mondja egyik versének címében: „amit hoztál, csak any- nyira tied/ mint a por mit lábad a szőnyegen hagy.” Jó oka van rá, hogy úgy lássa, rossz irányba halad a világ.