Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században, Babits Mihály (tanulmány)
Grendel Lajos Ó nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Cigány a siralomházban. A háborús vereség, a forradalmak és azok bukása, majd Trianon, mint csaknem minden jelentős magyar költő és író pályáján, Ba- bitsén is nyomot hagy. Pontosabban mondva, változik is lírája, nem is. A formai igényesség és a műgond változatlan marad, a hang azonban egyszerűbb és oldottabb lesz, az intellektuális élőbeszédhez közelít. A Nyugtalanság völgye (1920) kötet versei inkább még csak jelzik ezeket a változásokat, igaz, a benne foglalt versek zöme még a drámai történelmi-társadalmi változások előtt íródott. Igazi szélességükben és mélységükben ezek a változások a két következő kötet (Sziget és tenger 1924; Az istenek halnak, az ember él 1929;) verseiben válnak láthatókká. A hang- és stílusváltásra egyik legszebb versében (Cigány a siralomházban) ekképpen ad magyarázatot: Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Ám: De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a könny. S hogy miért, arra az utolsó előtti strófa ad magyarázatot: Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál mint cigány a siralomházban. Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár! Hogy a korábbi évtizedekben oly öntudatosan, büszkén vállalt és követett esz- tétizmusnak az ideje a magyar költészetben egy időre lejárt, egy másik jelentős verse is tanúskodik. „A líra meghal”- írja a Régen elzengtek Sappho napjaiban. S ezt a megállapítást a második strófában megismétli. „Kinek szólsz, lélek?”- kérdi. Nem marad hát egyelőre más, mint a visszavonulás a magánéletbe és a várakozás kedvezőbb időkre. Efelé taszítják azok a támadások és meghurcolások is, amelyek a forradalmak alatt tanúsított magatartása miatt érték. Megnősül, majd házat vesz Esztergomban s tavasztól őszig itt él, Budapest zajától és nyüzsgésétől távol. Magatartását nagyon is pontosan fejezi ki egyik versének címe: A gazda bekeríti házát. A hitveséről vagy hitveséhez írott versei nem különösebben eredetiek, az Ady előtti magyar szerelmi líra csapásán haladnak. Bölcseleti versei maradandóbbak (Ádáz kutyám). Ám minden rezignáció és a magánéletbe való bezárkózás ellenére sem mond le egészen arról, hogy közéleti kérdésekről is hallassa szavát. A Petőfi koszorúi hangja éppoly szenvedélyes, mint a Húsvét előtté és a Fortissimóé volt. Más ver
