Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Tóth Elemér versei: (Tölgyek, Hát itt vagy újra, Megyünk a télbe, Ősz felé)
1 Tóth Köszöntjük a hatvanöt éves költőt! Tölgyek Pazderák Bertalannak, egykori magyartanáromnak, szeretettel Ablakunk alatt a tölgyek susognak. Magyar valahány! Rohannak velünk az évek. - Csak az marad le, aki vár... Csak az..., igen..., aki nem mer, aki nem lép, ha menni kell, aki az útját már soha nem irányítja hegyre fel. Aki csak lapít, s álnokul a szája csillagot papol, de tenni semmit nem kíván, csak meleg legyen az akoí. Aki nem vesz, csupán elad nyelvet, hazát és iskolát, aki átgázol mindenen - sokmilliónyi titkon át. És reméli: a szeretet újra fellángol, visszatér. - Szívünk búját, gaz Trianont hordja-viszi az ősi vér. Hogy magyar szót mond ajakunk örömben, bajban egyaránt; - ám a magas felhők közül a valóság a földre ránt.
/
