Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - MARGÓ - Cséplő Ferenc: Egy kerékpáros őrvezető viszontagságai (emlékek)
MARGÓ Egyszer csak elhalt a harci zaj. A németeknek sikerült a vijjogó „stukák” bevetésével felmorzsolni az orosz páncéléket a kendergyár környékén és visszaszorítani a maradékot Bátorkeszi felé. Visszajöttek a csendőrök és néhány nyilas is visszamerészkedett. Újra kezdődtek a hatalmaskodások. És a razziák is, még jobban, mint azelőtt. * * * A lakásból elsőnek Féderes pártszolgálatos lépett ki és kérdezte az udvaron lévőket:- No, emberek, mindent átnéztek rendesen?- Igenis, parancsára! - kiáltották a katonák egyszerre, magukban szamárfület mutatva a kérdezőnek. Megkönnyebbültek, hogy nem találtak senkit elbújva. Nem kell senkit a rögtönítélő bíróság elé cipelni, ahol a „verdikt” mindig: akasztani! Prokopec úr kezet fogott a ház asszonyával, Féderes ügyetlenül tisztelgett, és a társaság kivonult az udvarról, ügyelve, hogy a kanyargós folyosón be ne verjék a fejüket, mert még mindig elég sötét volt. * * * Az odúban lapuló végre meg mert mozdulni. Nagyot sóhajtott, amint meghallotta a távozók után becsapódó utcaajtó zaját. Ahogy egy kicsit kiszuszogta magát, megnyugodott, levonult a menhelyről és a konyhában folytatta a reggelizést, pedig a falatok nagyon nehezen mentek le a torkán. * * * Másnap aztán még bonyolultabbá vált a helyzet. A ház mellé állt egy csukott teherautó. A tetejéből anténák meredeztek az ég felé. Az oldalából kábelokat húztak a nem messze álló emeletes házba - egy évvel ezelőtt még Fürszt doktoré volt ahová egy kisebb csapat német tiszt telepedett be. Valamilyen front mögötti irányító csoport. A kocsi legénysége fekete ruhás SS-legényekből állt, és néhány tagjuk még aznap bekéredzkedett a lakásba főzőcskézni, borotválkozni, tisztálkodni. Ez így volt másnap és harmadnap is. Amíg azok a házban voltak, addig a házigazda az odúban lapult, a rongyok között. Ezt soká nem lehetett bírni. A harmadik éjjel aztán azt találták ki, míg azok bejönnének, ő fölveszi a katonaruháját és a németeket azzal fogadják, hogy ő megjött a kerethez egy teherautóval, anyagért. A kocsi az úton elromlott. Most javítják, így neki, amíg az elkészül, szabadsága van. Ezzel a mesével fogadták a belépő hadfiakat. Az egyikről kiderült, hogy dunántúli sváb, tud magyarul. Azzal tárgyalta meg a gazda a frontokon zajló eseményeket. Attól tudta meg azt is, hogy rövidesen ellentámadásba mennek a csapataik. Visszaszorítják a ruszkit a Garamon túlra és megpróbálják visszaszerezni Budapestet is. Csak menjetek minél előbb, főleg a házunkból, gondolta magában a „háziúr”. Azért, nehogy gyanút fogjon a német, néha a napot az odúban töltötte a tizedes úr. Az asszony aztán a katonák előtt szidta:- Az a fafejű uram csak jár abba a kaszárnyába siettetni az autójuk javítását. Mintha már unná a főztömet. Nem hogy örülne, hogy egy kicsit a családjánál melegedhet.
