Irodalmi Szemle, 2005

2005/11 - Bárczi Zsófia: Mécs László költészetesztétikája és a katolikus irodalom (tanulmány)

Mécs László költészetesztétikája és a katolikus irodalom

dattannal-verstannal rendelkező versmodelljei is, melyeket a későbbiekben különböző témák vázaként használ fel. A sablonverselés veszélye lényegében Mécsnél — jóval kevésbé érzékelhetően - a kezdetektől megvolt, de első köteteiben inkább néhány téma folyamatos variálására korlátozódott, s csak az említett kötet megírása körüli időben vált uralkodóvá. Idősebb korában, az ötvenes-hatvanas években olyannyira már csak a témára összpontosított, hogy egy-egy élményt többször is megverselt (pl. A csipkebokor megdicsőülése - Csipkerózsa, illetve A kalapácsos óriás —A sátán háremőre), a jól sikerült nyelvi panelokat pedig átemelte egyik verséből a másikba. Megfigyelhetünk azonban egy, a formai elsekélyesedéssel ellentétes folyamatot is, a versek modalitásának változását. A harmincas évek második felétől versmondatai egyszerűsödnek, egyre fogékonyabb az élet apróságai iránt, s ehhez mérten hangjából is kiveszik lassan a pátosz,80 bár teljes egészében sosem tűnik el lírájából (a Forgószínpad című kötetében például újra megszaporodnak a harsány, felületes, hatásvadász versek, különösen a Boldog a nép, amely örülni tud ciklusban).

Mécs László lírafelfogásának meglepően konstans volta szintén hozzájárult a kora irodalmi folyamataitól való elszigetelődéséhez. A publicisztikájában, interjúiban, leveleiben kibontakozó, a húszas évek elejének szlovenszkói magyar líraszemléletével, illetve a katolikus irodalommal rokon gondolatrendszere saját korának irodalmi történéseivel összhangban levő költőnek mutatja. Mécs líráját azonban a későbbiekben érintetlenül hagyták a verstörténetben bekövetkező paradigmaváltások, így a hatvanas évekre teljesen elszakadt kora irodalomszemléletétől, s a különféle politikai és irodalompolitikai okokon kívül ez is hozzájárult a kiadóknak a költő 1941 után írt, a nyilvánosság számára ismeretlen verseinek megjelentetése iránti közönyéhez.

JEGYZETEK

1 Vö: RÓNAY György: Modern katolikus irodalmunk kérdéséhez. In: Vigilia 1947/4. 240.

2 Bánhegyi Jób pont a Tárkányi-Mindszenthy-féle modoros, patetikus, szónokias és moralizáló költészet hagyományával való szakítása miatt nevezi Harsányi Lajost (harmadik kötete, a Napkirály rokona alapján) a modern magyar katolikus líra megújítójának (Harsányi Lajos költészete. In: Pannonhalmi Szemle 1934/1. 3.).

3 „A katholikus irodalom nem azonos a katholikus vallásos költészettel; része ugyan, de a kontemp- lált katholikus irodalomnak a sorsa nem a témáin, hanem ezek felfogásán fordul meg.” (VÁRDAI Béla: Katolicizmus és irodalom. Szent István Társulat, Budapest, 1921, 4.); Sík Sándor a felekezeti értelemben vett katolikus irodalmat elveti: „Voltakép nem is szabatos beszéd katolikus irodalomról szólni” - írja-, s a tanulmány hátralevő részében a katolikus lelkiséget kifejező irodalomról beszél. (Vö: SÍK Sándor: Egyetemesség és forma. In: Vigilia 1935/1. 15.); „Azt hiszem, nálunk túlságosan szűkre veszik a »katolikus irodalom« fogalmát; még ma is sokan csak az ájtatossági irodalmat értik alatta.” (ALSZEGHY Zsolt: Vita a katolikus irodalomról. In: Új Élet 1932/11. 407.); „(...) katolikus irodalom nem az, amit katolikusok csinálnak, hanem, amit Krisztus szellemében írtak.” (ARADI Zsolt: Vita a katolikus irodalomról. In: Új Élet 1932/11. 407.)

4 Várdai ugyan egyik kifejezést sem használja, kijelenti azonban, hogy a katolikus irodalmat nem tartja azonosíthatónak a kifogástalan erkölcsű vagy pozitív hittételeket élő alakokkal eljátszatott történetek sorával, mivel ez a költészet birodalmának megcsonkításához vezetne (vö.: uő: i.m. 4.). Balla Borisz az említett, 1932-es katolikus nagygyűlésen tartott felolvasásában hangsúlyozta a katolikus irodalom és az ún. „fehér irodalom” közti különbségtevés szükségességét, mivel - mondta