Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - Bárczi Zsófia: Mécs László költészetesztétikája és a katolikus irodalom (tanulmány)
Bárczi Zsófia vek katolikus irodalma és az eszmeileg azzal szembenálló - hisz erősen baloldali beállítottságú-induló szlovenszkói magyar irodalom is önmagát ismerje fel verseiben, mivel mindkét esetben dominált a művek autonómiájának tagadása). Az értekezés harmadik része a futurizmussal foglalkozik, amit magyar vonatkozásban a Tett, illetve a Ma irodalmával azonosított a költő. Fontosnak tartotta hangsúlyozni az irányzat háborúellenességét s világszemléletének nemzetek felett álló jellegét - mindkettőt az olasz futurizmustól való eltérés jegyeként. „Arra a meggyőződésre jutottak, hogy az emberiség nemzeti államokra való különülése szüli a nemzetek mesterségesen fenntartott gyűlöletét, mesterségesen szított uszításokat, melyek háborúba ragadják a világot. Szerintük sokkal nagyobb erény embernek lenni és embert látni magyarban, tótban, franciában; mint franciának lenni és a világon mindenkit megfojtani, megfosztani az élet legelemibb követelményeitől, aki nem francia (kiemelés tőlem, B. Zs.).”69 A Hajnali harangszó című kötet részvétlírájának minden fontos eleme- a nemzetek fölöttiség, a részvét, a másik emberhez mint testvérhez való odafordulás- benne van a Ma költészetének méltatásában. „A másik nagy témájuk a szocializmus; részvéttel írnak a proletárságról, sokat szerepel náluk a »testvér« szó, és mikor kitör a kommunizmus ez a lap exponálja magát a legjobban a proletárdiktatúráért; forradalomra izgat úgyszólván minden vers az újabb számokban. Nem hajhásznak az olasz futu- risták módjára beteges perverzitással szenvedéseket, hanem részvéttel fordulnak feléjük, az élet legnagyobb nyomorúsága iránt; kórházak mellett izgatnak, a kaszárnyák elpusztítása mellett s mindazért küzdenek a szenvedő milliók számára, amiben márna csak igen keveseknek van részük a földi javakból (kiemelés tőlem, B. Zs.).”70 A Mécs által futuristának vélt, valójában azonban az expresszionizmusra (különösen annak német változatára) jellemző lírai beszédmód ezekben az években a szlovenszkói magyar irodalomra is hatással volt. A messianizmus gyökerei itt kereshetők, de voltak olyan szerzők - Földes és kisebb mértékben Győry -, akiknél a szemléleten túl fellelhető az irányzat teljes frazeológiája is. Mécs költészete szempontjából rendkívül fontos az avantgárd közösségi irányultsága s az a narratív jelleg, melyet az „én” helyett a „mit” centrumába emelő költészet velejárójának tart: „(...) ezek a Minden-em- ber bájait és örömeit éneklik; leginkább leíró formában adják mondanivalójukat, ritkábban elbeszélő formában, de nem első személyben!”71 Felfigyel arra, hogy az avantgárd „objektív költészete” szándéka szerint közelebb akarja hozni egymáshoz az embereket, s fő hibájának épp azt tartja, hogy ez nem sikerülhet, mivel „ők nem tudják i- lyen világosan elmondani, hogy mit akarnak, másodszor nem tudják élvezhetően megvalósítani, amit akarnak.72 A szociális eszmék megvalósítására való képtelenségét az irányzatnak pont a versek érthetetlenségével és élvezhetetlenségével magyarázta, mivel a szociális lírát úgy értelmezte, mint az emberek legszélesebb rétegére ható lírát, „ami széles körű hatása miatt összebékíti az embereket”, az érthetetlenség pedig akadályozza ezt.73 Egyéni irodalmi hierarchiájában azt a költői megszólalást emelte magasabbra, mely a tömeg számára is érthető, s nem csak a kiválasztottaknak. Saját költészetét is ebben az értelemben tartotta szociálisnak: nem elsősorban azért, mert részvétlírájában a szenvedésre, nyomorra, társadalmi egyenlőtlenségre hívta fel a figyelmet (persze, azért is), hanem, mert verseivel - főként pedig szavalatával - valóban törne-
