Irodalmi Szemle, 2005

2005/11 - Válogatás Mécs László költői hagyatékából (Mona Lisa, Darvak a ködben, Téli elégia, Egy fecske halálára, Szobám, Lement a Nap a maga járásán..., Pajkos angyal)

Válogatás Mécs László költői hagyatékából

Be jó, hogy csak kezed s arcod csupasz: nem venné másképp kincses szíved észre a férfi-úton ballagó utas s úgy nézhet rád, mint tündér-kerítésre.

S milyen jó, hogy lelked se meztelen, hogy mosolyod von kert-sövényt köréje: mert ott csíráz a szerelem meséje, ahol a vágy még sejlő rejtelem.

Mélységet néked ez a titok-rács ád.

Szemed szép, biztat s gúnyol: ismered a férfi-vágyak handabanda táncát.

Mi van mögötted? Boldogság-berek? Kígyós Éden-fa? Vágy- s emlék-koporsók? Csók-semmi?, mely eldönt egy férfi-sorsot? (Bakonybél, 1946)

Darvak a ködben

Még nem kezdődött a körvadászat népekre s nem volt vérözön, jó mulatság volt a vadászat a száz-tavú Bodrogközön.

Sok esti leshez, szép örömhöz sokszor volt nékem is közöm.

Ültünk a tócsa szélin este, lábunknál lucskos, holt avar.

A puska szólt, ha észrevettük, hogy fent egy árny ködöt kavar s tavaszba húzó daru-rendből vad jajgatás lett, zűrzavar.

Néhány darú tócsába loccsant s a víz fröccsenve felcsapott, más szíven-lőve partra huppant, más vérvesztő sebet kapott s krúgatva tévelygett a ködben, míg széjjelzüllött a csapat.

Panaszló hangon hívogatták egymást az épségben maradt vagy kis sebekkel lassudásra kárhoztatott bús madarak.

Volt. aki más csapathoz állott, volt, aki végleg elmaradt.

Mona Lisa