Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - Válogatás Mécs László költői hagyatékából (Mona Lisa, Darvak a ködben, Téli elégia, Egy fecske halálára, Szobám, Lement a Nap a maga járásán..., Pajkos angyal)
Válogatás Mécs László költői hagyatékából ...Nagy háború volt, nagy vadászok a szép béke-komédiát eljátsszék újra. Magyarország most ily darvas jeremiád. A ködben egymást hívogatják: ez apját, férjét, az fiát. Hol vagy baráti sebesült szív? Tán mágnesez más nép-csoport? Hol vagy rokon? Kenyértelenség farkasvermében? Vagy a zord rabságban? Vagy bélpoklosok közt? A bosszú gyilka messze hord. (Bakonybél, 1946. szeptember 3.) A bosszú gyilka messze hord és öngyilkos fajta a magyar: itt az a hős, ki vitriollal, foggal legtöbb magyarba már, itt Kain-gyilok lesz minden jelszó, mit idegen nép kiagyal. Könnyből, vérből páráz a nagy köd, tavaszt váró vágy célt nem ér. Szív szívet szólít darú módra, Egy ködbe börtönzött fehér darút nem hív senki, sebéből elégiákat sír a vér. Téli elégia Dicsőséget daloltak s égi békét aztán megfagytak itt az angyalok. A föld hószemfedős. Az ég ma jég-kék. A Nap halott. A kéményekből bánat korma füstöl. A tömegből, ha sokat szenvedett, kilúgozódik Amint boszorka.üstből:/ a szeretet. A szél havas propagandája tombol, szépít fertőt, dög-bomlasztó nyüvet: így lesz kicsiny s országos trágyadombból cukorsüveg. Egy karácsonyfa féloldalra dőlve a trágyadombra dobva didereg. Nemrég szerették megragyogva tőle az emberek. Rajongtak érte. A szeretet lánca ragyogott rajta. - Most pár csonk diszét rángatja még a szél s bokorra, sáncra röpíti szét. Piros pamutján pár gyerekfurfanggal kibelezett szaloncukorka ring.
