Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Duba Gyula: Mednyánszky (esszé)
Mednyánszky atal csavargója riadtan visszanéz, mintha üldözőit várná, a Leselkedőkön az öreg a veszély irányába mutat, s a fiatalabb, mintha elszántan várná a bekövetkezőket, töprengve figyel. A Csavargók az éjszakában két alakja mint két tanácstalan ragadozó, a Lincselésen az áldozat mintha már megadta volna magát sorsának, ám két pribékje könyörtelen. A Rablótámadáson a kalapos mögött háttal álló alak maga a megtestesült s elszánt kegyetlenség, ahogy mellen ragadja cilinderes áldozatát, aki szinte belevész az éjszakába, ám arca s különösen a szeme olyan iszonyatot tükröz, hogy a kép címe Iszonyat is lehetne! Az Agrólszakadt mezítlábas, ülő fiatal csavargója az emberi tehetetlenség példája, míg az Éjszakába figyelő komor magányossága csupa fenyegetettség s egyben fenyegetés. Az Ajtót nyitó rendhagyó kép, nem tudhatjuk, honnan jön és hová nyit be, a nyíló ajtó fényében ránk tekintő alak árnya nyugtalanságot keltő talány. Ahogy a Halódó is, fekvő alsóteste homályba vész, mintha már nem lenne, a felsőből kitűnnek a tehetetlen kezek s a távozó arca fényben él még, a legvilágosabb mély ráncokkal barázdált homloka, arra utalva, hogy a test már megadta magát az elmúlásnak, a szellem - a lélek - még, amely az öreg arcon él és a bánatos szemekben ül. Az Útonálló szinte arctalan, terpeszben álló mezítlábas, erősen kontúros s mégis sejtelmes alak, kezében husánggal, mintha a nyugtalan vonalakkal viliózó éjszakában az alaktalan, árnyszerü sorsszerűség réme várakozna. A képek párizsi sikere 1897-ben? A kor a pozitivizmus, a gondolat ideje. S a tények realizmusáé. A festészet a fénytörés játékát és a formák szerkezetének szépségeit keresi, a látvány újszerű harmóniájának törvényeit kutatja. Mednyánszky is „színekben lát”, ám tragikus érzékenységével és gondolati elmé- lyültségének drámaiságával olyan kegyetlen, oly brutális őszinteséggel állítja a látványt, az élet mélyén kallódó Embert a párizsi művészközönség elé, hogy képeinek nyers és mégis tiszta, humánus művészi ereje sokkolhatta közönségét! 4 Czóbel Istvánné Margit, a festő testvére fivéréről szólva, erősen panaszkodva arról ír, hogy Mednyánszkyt állandóan olyan emberek veszik körül, akik nem méltók barátságára, mert számítóan kihasználják! Idézzünk könyvéből egy jellemző részletet! Gondoskodó apja 1875-76 telére Párizsban műtermes lakást bérel fiának. „A lakbért előre kifizette tavaszig. Kályhát rakatott, kőszénről, lámpáról stb., minden kényelemről gondoskodott, minden képzelhető jóval ellátta. A lakás címét megírta Lászlónak, és számára egy bankban nagyobb összeget deponált, hogy a telet gondtalanul tölthesse. Ezután siettünk a Riviérára. László egyre késett. Mikor végtére megérkezett Párizsba, a lakásában egy fiatal festő barátját találta, aki ott már egy nagy képbe kezdett. És élvezte a Lászlónak szánt kényelmet. László őt bennhagyta, pénzét pedig a bankból kivette és egy másik barátjának adta oda. írni restellt édesatyjának, aki oly szerető gonddal készítette elő fia telelését. És így pár arannyal a zsebében ment neki a hideg nedves párizsi télnek. Egy raktárszerű, üvegtetős alkotmányt bérelt ki egy hátsó udvarban. Ezt fűteni nem lehetett, nem is
