Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Százdi Sztakó Zsolt: Orhosz, a vak szobrász (elbeszélés)
Százdi Sztakó Zsolt- És mégis bejutottam hozzád.- Mit csináltál volna, ha nem veszem észre, hogy itt vagy?- Csak néztelek volna. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a mestert alkotás közben lássa, talán még fényképeket is készíthettem volna, a lapok vették volna, mint a cukrot. De áruld el, miből jöttél rá, hogy van itt valaki?- A parfümödből megéreztem, hogy itt vagy.- És most kidobsz?- A kutya kint vár az ajtó előtt, és biztos, hogy megenne, ha most kimennél, így aztán maradhatsz. így történt, hogy a lány ott maradt, és Orhosz azt is megengedte neki, amit senki másnak, hogy nézze munka közben, sőt, egy idő után már nem is tudott dolgozni, ha a lány nem volt ott. A múzsájának hívta, akinek a jelenléte ott vibrált a levegőben, és megtermékenyítette az ő alkotó képzeletét. Szüksége volt a lányra, de ugyanakkor szenvedett is, mert tudta, hogy egyszer el fogja veszíteni, és az végzetes lesz számára. Most azonban még ott volt, és jelenléte inspirálta őt, még akkor is, ha semmitmondó csacskaságokról beszéltek, amelyeket csak a helyzet tett fontossá:- Szép a mosolyod.- Mikor láttál te engem mosolyogni?- Mindig. Egyszerűen elképzelem, hogy mosolyogsz. Nem nehéz elképzelnem. Jobban ismerlek téged, mint te magad. Olyan a lelked, mint egy ártatlan gyermeké. Ezért is szeretlek.- Szeretsz? Ezt még nem mondtad.- Mert a nyilvánvaló dolgokat nem kell kimondani.- De, azokat kell a leggyakrabban kimondani. Más alkalommal történt, hogy a lány figyelte Orhoszt munka közben, aki egyszer csak abbahagyta a munkát, és a lányhoz fordult:- Nem szeretnéd kipróbálni, hogy milyen érzés vakon szobrot készíteni? Gyere ide, és hunyd be a szemed, majd én vezetem a kezed. A lány odaállt a szoborhoz, Orhosz pedig mögéje, és gyöngéden vezette a kezét. Eleinte élvezte a helyzetet, hogy egy új világot fedezett fel, ami eddig rejtve maradt előtte. Boldog volt, aminek halk sikkantásokkal adott kifejezést. Egyszer csak ellökte Orhosz kezét és eldobta a vésőt:- Mi az, mi történt? A lány felzokogott:- Csak pár percig volt csukva a szemem, de pánikba estem és muszáj volt kinyitni. Képtelen lennék vakon élni. A felkelő nap sugarai kellemesen melengették az arcát, és a kert fáin a madarak fáradhatatlanul koncerteztek, és csivitelésükben egy kellően kifinomult fül a- kár egy Mozart-szimfónia dallamait is felfedezhette. Orhosz hátradőlt a nádszéken,
