Irodalmi Szemle, 2004

2004/10 - KÖSZÖNTJÜK A HETVENÉVES POMOGÁTS BÉLÁT - Fónod Zoltán: ...a forrongások korát éljük... (beszélgetés)

Beszélgetés Pomogáts Béla irodalomtudóssal

im válogatásait sorra rendezem sajtó alá, nemcsak Budapesten, hanem például a Csíkszeredában működő Pállas-Akadémia Kiadónál is. Igazgatója, Tőzsér József jó barátom, és mindig várja tőlem az újabb kéziratot. Szeretnék persze nagyobb vállalkozásokba is belefogni, így évek óta tervezek egy nagyobb összefoglalást az erdélyi magyar irodalom több mint nyolc évtizedes történetéről (sok mindent megírtam ebben a tárgyban, ezeket fel tudom használni az összefoglalásban is) és egy másik könyvet, amely azzal foglalkozna, hogy az 1956-os magyar forradalom miként tükröződött a magyar költészetben és elbeszélő irodalomban. Ezt a munkámat a forradalom közelgő ötvenedik évfordulójára szeretném elkészíteni. Remélem, lesz hozzá erőm és időm.

• Nagy utazó vagy, bebarangoltad a világot, Magyarok között a nagyvilágban (2003) ez a címe egyik utolsó kötetednek. Legtöbbet persze a „végeken” jártál, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Mi volt az egyik legkedvesebb és legemlékezetesebb élményed?- Valóban viszonylag sokat jártam a világban, voltam Európa szinte valamennyi országában, jártam Egyiptomban, Üzbegisztánban, Kínában, háromszor is az Egyesült Államokban és Kanadában, és mire ez az interhú eljut az olvasókhoz, már haza is tértem Szibériából, ahol a manysik és hantik (legközelebbi nyelvrokonaink) földjén egy finnugor írótalálkozón vettem részt. A leggyakrabban azonban természetesen a Kárpát-medencében utazom, sorra látogatva a magyar közösségeket, kulturális összejöveteleket, diáktáborokat (az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány ad erre megbízatást).

Rengeteg emlékezetes és kedves élményem akad: egy alkalommal húsvéti prédikációt tarthattam a párizsi magyar katolikusok templomában, máskor magyarórát a New York-i magyar hétvégi iskolában kisdiákok számára, legutóbb életem soráról faggattak az Anyanyelvi Konferencia révfülöpi ifjúsági táborában a nyugati világból és a Kárpát-medencéből érkező résztvevők, ünnepi beszédet mondtam Jókai Már komáromi szobra előtt és házavatót az alsólendvai Bánfify Központban, a muravidéki magyarok otthonában. Mindez igen felemelő érzés volt, tulajdonképpen vigasztalást ad azokra az elkeserítő tapasztalatokra, amelyekre különben a magyar közéletben teszek szert. Ilyen alkalmakkor érzem igazán, hogy munkámnak, utazásaimnak, feladatvállalásomnak értelme van.

• Ha kéznél volna egy jó Tündér, mit súgnál most neki?-Napokig tudnék neki jótanácsokkal szolgálni, különben inkább közügyekben, mint személyes dolgaimban, nem hiszem, hogy a Tündérnek minderre lenne ideje. így inkább csak megsimogatnám a fejét és elköszönnék tőle. Várnak Kolozsváron, Pozsonyban, Szabadkán: sürgetőek a dolgaim.

Fónod Zoltán