Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Tőzsér Árpád: Drága nagyhatalmam!; Dobry Judit: Téli séta kettesben; Papp Melinda: Drága nagyhatalmam!; Mezei Anita: Kiütés; Vasily Tímea: Lidérci sík; Csernák Annamária: Szonett; Csölle Zsuzsa: Versek cím nélkül, ígéret
Drága nagyhatalmam! Az itt következő versek a pozsonyi Comenius Tudományegyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéke ún. vers-szemináriuma hallgatóinak vizsgafeladatai. Változatok főleg a szonettre, kísérleti szövegek, mondhatnám: tolipróbák, de máris pontosan mutatják, hogy a szerzőik érzik a nyelv önmozgását, jelentésgeneráló hatalmát (nagy hatalmát!), a kötött szövegnek azt a fajta sajátos szubjektum- és objektum-köztességét, amelyről Paul Valéry ezt írta: „A verssor esetlegessége kijavítja a terv hamis biztonságát”. Kívánok nekik sok új, csak verssel meghódítható gyarmatot! Tőzsér Árpád DOBRY JUDIT Téli séta kettesben Ne várj csodát, éles szilánk az éj, ró belénk új, véres sárkánymesét. Sikolt a tél, már nem talál a mély újabb határt, elhagy reményt, vesét, Ne fogd időd kezét, ne félj, ha tán magának kér ez a fehér világ, ha vég süvít át űr zúzos falán, nem élet olvad itt, csak jégvirág. Ki jár illő varázsigék nyomán? Minket bűvös körbe zár a ledér hold, kihívó ránc feslik homlokán. Az út a sötét ég alatt letér, téged egy fényes másik tűbe fűz, kettőnkben két külön mesét betűz. CSERNÁK ANNAMÁRIA Szonett Törött csellóra írt, sötétlila, holt ibolyákból szőtt rapszódia, öregek fekete karácsonya, tömjénfüsttől hamuszínű az A. Nyári szivárványoktól pilla kék, angyal szárnyával írott tinta ég, rég halott szülők még beszélni se tudó gyermeke: ez a néma E. Vérborban fürdik az U és az I, vad dalt akarnak épp kiáltani, de ráhajlik szájukra egy tuja. A két sötétbarna O arcodon, mennyekhez nyit tért nekem - két rokon ablak, templom két kapuja. PAPP MELINDA Drága nagyhatalmam! Halom, ma is gusztust kaptál a szerzésre. Keresd gyarmatodat: északon, délen. Előre, nagy lendülettel! Tudom, harcra vágysz, győzelemre.
