Irodalmi Szemle, 2004

2004/10 - KÖSZÖNTJÜK A HETVENÉVES POMOGÁTS BÉLÁT - Fónod Zoltán: ...a forrongások korát éljük... (beszélgetés)

Beszélgetés Pomogáts Béla irodalomtudóssal

köztudatban (olvasói tudatban), mint másfél évtizeddel ezelőtt. Akkor a megjelenő könyvek, voltaképpen a magyar-csehszlovák, a magyar-román vagy a magyar-ju- goszláv közös könyvkiadási egyezménynek köszönhetően szélesebb körben jutottak el a magyarországi könyvpiacra, és az irodalmi folyóiratok, így a pozsonyi Irodalmi Szemle, a kolozsvári Utunk, a marosvásárhelyi Igaz Szó vagy az újvidéki Híd könnyebben voltak beszerezhetők (előfizethetők) Budapesten, Szegeden, Miskolcon, Debrecenben, Pécsett, mint manapság. Mindennek a könyv- és folyóiratbeszerzés rendezetlensége az oka: Magyarországon ma jóval drágábban lehet megrendelni egy határon túl megjelenő magyar folyóiratot, mint egy hazait. A kölcsönös elérhetőség méginkább nehéz a kisebbségi magyar irodalmi régiók között, úgy vélem például, hogy egy Pozsonyban élő magyar aligha tud hozzájutni a Csíkszeredában vagy Marosvásárhelyen megjelenő magyar könyvekhez és folyóiratokhoz. A magyar részirodalmak mindazonáltal és nem minden erőfeszítés nélkül túljutottak egy olyan egységesülési folyamaton, amelynek köszönhetően ma már valóban a több országban élő magyar nemzeti irodalomról beszélhetünk, és ez az egységesülés az európai uniós integráció következtében, remélhetőleg, tovább fog fejlődni az előttünk álló időszakban.

Igen sok kiváló - a magyar nemzeti irodalom egyetemességében is méltó szerepet betöltő - magyar író él a Magyarországgal szomszédos országokban. Mondjak néhány nevet? A Felvidéken Dobos László, Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Cselényi László, Gál Sándor, Grendel Lajos, Erdélyben Sütő András, Szabó Gyula, Kányádi Sándor, Lászióffy Aladár, Szilágyi István, Király László, Markó Béla, Kovács András Ferenc (Erdélyből többen átköltöztek Magyarországra még a diktatúra idején, így Beke György, Pusztai János és Csiki László), Kárpátalján Balla D. Károly és Vári Fábián László, a Vajdaságban Tolnai Ottó és Végei László. Több Kossuth-díjas van közöttük, és olyan kiváló, az egész magyarság által nagyra becsült müvek fűződnek hozzájuk, mint Sütő András szociográfikus regénye: az Anyám könnyű álmot ígér, Szilágyi István történelmi regénye: a Hollóidő, Dobos László regénye: az Egy szál ingben vagy Grendel Lajos regénye: az Eleslövészet. Valóban ma is Erdélyé a vezető szerep, mindazonáltal a többi Kárpát-medencei magyar régió irodalma is felzárkózott a nemzeti irodalom egyetemes értékrendjéhez, ráadásul ezek az irodalmak még mindig őrzik a közösségi felelősségvállalásnak azt az erkölcsi ethoszát, amelyről a magyarországi irodalom egy része mintha lemondana. Meggyőződésem szerint ma is tanulságos az a vélemény, amelyet Európaiság és regionalizmus című szép esszéjében 1930-ban Babits Mihály fogalmazott meg a kolozsvári Erdélyi Helikon olvasói számára. „A mai Emberség sorsának gyökeréhez bizonnyal annak az irodalomnak van legtöbb kilátása hozzáférkőzni - állapította meg Babits -, amely Nemzet és Ember viszonyát legforróbban átéli önmagában; s a kulturális válság gyökeréhez az ér, amelyiknek számára a saját partikulárizmusa legvitálisabban vált problémává. S itt van a kis irodalmak reménye, hogy fontosat és izgatót mondhassanak ma, amikor a nagyok is alig tudnak