Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - KÖSZÖNTJÜK A HETVENÉVES POMOGÁTS BÉLÁT - Fónod Zoltán: ...a forrongások korát éljük... (beszélgetés)
forrongások korát éljük...” következésképp olyan nyelvet kell használnia, amelyet az értelmes és tanult nemzeti közösség minden különösebb nehézség nélkül követni tud. • Hol tart ma - véleményed szerint - a magyar irodalom, azonkívül, hogy a kánonok együttélése hovatovább természetes kezd lenni. Milyen új iskolák, irányzatok vannak manapság a startvonalon vagy dörömbölnek a Parnasszuson?- A magyar irodalom ma, ahogy én látom, egy lázas, de még nem kiforrott korforduló körülményei között él. A huszadik századnak, mondjuk: Ady Endre és Nagy László, Móricz Zsigmond és Kertész Imre között mindenképpen vége van, a huszonegyedik század pedig: Esterházy Péterrel, Nádas Péterrel és másokkal e- gyütt már régebben elkezdődött, legalábbis az irodalomban. Egyelőre a forrongások korát éljük, ahogy ezt élték elődeink a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján a magára találó Ady és Móricz előtt. Ezért aztán a mai kor irodalma kissé szegényesebbnek, szürkébbnek, magánérdekűbbnek tetszik, akárcsak az 1890 és 1908 közötti magyar irodalom. Kiváló íróink vannak, mindenekelőtt a prózaírók között, de nem látom azokat a nagyszerű és gazdag (több tucat jelentékeny alkotó személyiséget felmutató) vonulatokat, mint amilyeneket a Nyugat, a népi irodalom, az Újhold, a Nagy László-Juhász Ferenc-féle költészet, végig a huszadik század magyar irodalma hozott. Átmeneti korban élünk (ez persze ócska közhely, és mindig el lehet mondani), különben nemcsak az irodalomban, hanem a magyar közéletben, társadalomban, gondolkodástörténetben is. Csak remélni tudom, hogy a most észlelt változások nem irodalmi kultúránk leépülését hozzák el, hanem valamiféle új kibontakozást, akárcsak 1980-ban a Nyugat, a harmincas években a népi irodalom vagy 1945 után az új magyar költészet, amely egyfelől Pilinszky Jánossal és Nemes Nagy Ágnessel, másfelől Nagy Lászlóval és Juhász Ferenccel a huszadik század második nagy költői forradalmának eredménye volt. Egy évszázadban két nagy költői forradalom maga is az irodalom hatalmas életerejét tanúsítja, a magyar irodalom eme hagyományos életerejének a jelenben vagy közeli jövőben sem szabad kifulladnia. • Milyennek ítéled a nemzeti kisebbségi irodalmak helyzetét, kik és mely művek jelentik számodra ezen irodalmak erejét, a tehetség bizonyítékait? Erdély - a két világháború közötti korszakkal szemben - megőrizte-e vezető szerepét, s menynyiben zárkózott fel hozzá a Felvidék vagy a Vajdaság, illetve Kárpátalja?- A kisebbségi magyar irodalmak mára a nemzeti irodalom természetes részeivé váltak: értékrendjük egységesült, ma valóban elmondhatjuk, hogy a magyar irodalomnak egységes értékrendje van, emellett intézményeik többé-kevésbé betagolódtak az egyetemes magyar irodalom intézményi rendszerébe. Ámbár ezen a téren még van javítani való, ugyanis a Magyarországgal szomszédos országokban (Szlovákiában, Kárpátalján, Erdélyben, Vajdaságban) megjelenő magyar könyvek és irodalmi folyóiratok ma, sajnálatosan, kevésbé vannak jelen a magyarországi
