Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - KÖSZÖNTJÜK A HETVENÉVES POMOGÁTS BÉLÁT - Fónod Zoltán: ...a forrongások korát éljük... (beszélgetés)
Beszélgetés Pomogáts Béla irodalomtudóssal nálótáborba. 1960. április 4-én az amnesztia következtében feloszlatták a tábort, én május közepén szabadultam, s ezután még egyesztendei rendőri felügyelet következett. Nehéz éveket kellett megélnem, csak 1965 őszén térhettem vissza abba a szakmai körbe, ahol 1957 őszén a pályámat megkezdtem. Ekkor lettem az Irodalomtudományi Intézet segédmunkatársa, később munkatársa, osztályvezetője, 1992 és 1996 között igazgatóhelyettese. Ötvenhatos szereplésemet azonban sohasem bántam meg, az elviselt megtorlást is ép lélekkel éltem át, az volt a véleményem, hogy minden tisztességes magyar embernek legalább fél évet el kellene töltenie egy kommunista börtönben, hogy igazából megtapasztalja a rendszer lényegét. Igyekeztem őrizni ötvenhatos emlékeimet, és amidőn 1988-ban Vásárhelyi Miklós, Göncz Árpád, Hegedős B. András, Litván György és mások létrehozták a Történelmi Igazságtétel Bizottságot, megtiszteltetésnek tartottam, hogy meghívtak a testület tagjai közé. Életem egyik legnagyobb és legszebb élménye volt Nagy Imre és társainak 1989-es újratemetése: akkor azt hittem, visszakaptuk elorozott történelmünket. Azóta persze igen sok közéleti csalódás ért, és be kellett látnom, hogy 1956 emléke ugyanúgy a politikai manipulációk eszköztárának része lett, akár a kiegyezés után az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékezete. • Rendkívül termékeny irodalomkritikus és irodalomtörténész vagy. Talán csak Te tudod, hány műved jelent meg eddig. A sor elején az 1982-ben megjelent Az újabb magyar irodalom című köteted áll. Köteteddel, melyet „áttekinthető kézikönyvnek” neveztél, megelőzted a hatkötetes „spenót” (az akadémiai A magyar irodalom története) II. és III. folytatásának (tehát az 1945 utáni irodalommal foglalkozó) köteteit. Hogyan fogadta kötetedet a korabeli kritika, s hogyan reagáltak azok a kutatók, akik „ monopóliumként ” tekintettek a kortárs magyar irodalom történetének megírására?- Az első könyvem 1968-ban a Kuncz Aladárról írott kismonográfiám volt, amely Bodnár György és Czine Mihály baráti segítségéveljelent meg az Irodalomtudományi Intézetben szerkesztett Irodalomtörténeti Füzetek című könyvsorozatban. Ezután még nyolc kisebb-nagyobb könyvem került a nyilvánosság elé, és csak ekkor, 1982-ben Az újabb magyar irodalom című összefoglalás. Ezt a könyvet a Gondolat Kiadó irodalmi vezetőjének: Pók Lajosnak a felkérésére írtam, valójában rövid áttekintésként, még az akadémiai kézikönyv előtt. Kaptam igen jóindulatú és méltányos bírálatokat, és természetesen kaptam néhány esetben elmarasztalást is, többnyire olyanoktól, akik úgy érezték, hogy ők maguk nem eléggé nagy terjedelemben kaptak helyet a bemutatott írók között. A kollégium, tehát az irodalomtörténész-szakma képviselői általában rokonszenvvel nyugtázták vállalkozásomat. Ma már persze én is túljutottam ezen a könyvön, mára egészen másként írnám meg, hiszen akkor több mint ezer magyar írót említettem meg, holott ennyi magyar író egyszerűen nem létezik, elvégre nem nevezhetünk mindenkit írónak, aki könyveket ír és jelentet meg. Ma nem vállalkoznék ilyen összefoglalás létrehozására, de
