Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Aich Péter: A hágó (elbeszélés)
Aich Péter A hágó Verőfényes nap volt, az autóbusz búgva kúszott a meredek sziklák mentén, újabb kilátások felé kanyargóit. A meddő köznapi stressz után jólesik az ilyen várakozás, látni végre valamit vagy gyönyörködni a tájban. Az emberek sűrű lelkes sóhajok közepette a fejüket jobbra-balra kapkodták, ugyan mit csodáljanak meg e- lőbb, melyik feledhetetlen látnivalót, amelyet nem tudnak majd visszaidézni, az élmények összekeverednek utólag, elvont képek az emlékezetben. Csak N. Mihály úr ült csöndesen, mereven maga elé meredt, különös szorongás nyugtalanította. Esetleg megállhatnánk, szólalt meg végül, szemében a hegyek árnyéka bujdosott. Az idegenvezető elöl ült a sofőr mellett, hátra nem nézett. Már közel vagyunk a csúcshoz, mondta, ne feledjük, mai célunk átlépni a hágót, s eljutni a túlsó völgybe. Igen, a hágó, hagyta rá N. Mihály úr, akit valaki doktor úrnak kezdett szólítani, az a fehér hajú idős úr, mint egy doktor, biztosan az, a hágó, a cél, gondolta, mindig ugyanaz, csak néha szem elől tévesztjük. Szomszédja a hegyek varázsától elragadtatva üresen nézett rá, kissé káprázott a szeme, elvakította az ég kékje s a felhők fehérje, rosszul van, doktor úr, kérdezte formális udvariassággal, s tekintete elsiklott fölötte a következő kanyar felé, igaza van, tette hozzá lapos lelkesedéssel, ezt lassan kell élvezni, tulajdonképpen minden sarkon megállhatnánk, ha úgy vesszük, nézze, milyen gyönyörű, ó. Semmi baj, mondta N. Mihály úr, talán csak a légnyomás, hogy ilyen magasra emelkedtünk. Magas a vérnyomása, kérdezte a szomszéd érdektelenül, de ezúttal nem nézett feléje, mert az újabb kanyar elvonta a figyelmét, egy doktor csak tudja, mit kezdjen a magas vérnyomásával. Halk megjegyzése, hogy esetleg szünetet tarthatnának, megpihenve egy kanyarban, még a csúcs előtt, az emelkedő szerpentinjeihez hasonlóan, mintha a természet sugallta lappangó hangulatot fejezte volna ki, mégis észrevétlen helyeslést váltott ki, akár a lassú dagály, előbb csak ketten, utána többen is szóltak, van abban valami, talán ha mégis, valóban megállhatnánk korábban, vélekedtek végül mások is, nem kell sietni, hiszen gyönyörködni jöttünk, nemde? Nehogy kicsússzunk az időből, próbálkozott még az idegenvezető. Van itt egy kilátó a hágó előtt, szólalt meg ekkor a sofőr, ott esetleg lehetne, annyi belefér. A társaság alpesi kiránduláson volt, az utazási iroda külön ajánlata, természetesen az időjárás garanciája nélkül, de szerencséjük volt, sütött a nap, hatalmas gomolyfelhők díszítették az eget, az útvonal pazar élményekkel kecsegtetett. Egy
