Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Gál Sándor: a jövőtlenség éjszakája (vers)
a jövőtlenség éjszakája valami új történet a történésben korküszöb az elrendelés erőterében 3 hatalom keletkezik s ugyanez a hatalom megsemmisül a hangtalan zuhogás kettősségében fegyverek támadnak fegyverek ellen és menetelnek a mindenség fegyelmezett légiói a föld repedéseit megtölteni eleven hússal az isteni ígéret ellenére nincs föltámadás a látomás beteljesült hiánytalanul eljutnak a mélybe mind akik megszámláltattak s a kívüllévők is rendre oda hullanak mert gondoljátok csak el mi történt annyi nagypéntek és annyi húsvét között hány s hányféle golgota keresztje feketéllik az űri törvénytelenségben állj elém hatalmas isten s védekezz ez a jövőtlenség éjszakája csalni többé nincs joga senki törvényhozónak ujjbegyeim a halál hidegét érzik minden érintés az elmúlást tapogatja ebben a különös áramlásban keringenek a kihalt őslények és a tér hordalékai itt libegnek az egykori kontinensek széttördelt emlékei a hajdan volt eurázsia odébb egy darab kihűlt afrika feketéllik és nem rezdül sehol virágnyi élet csak az űr szele által kitakart csontok csontok és csontok úszik bennem a végső elnémulás felé a kozmikus szarkofág 4 a rend kristályszerkezete a bennünk való idő egésze volt s lett valamivé ami nem múlt és nem jelen hanem a kettő törmeléke akárha bombatölcsér kiveresedett különös sebe az egykori otthon romladozó tűzfalának szomorúságában emlékszel-e még a zuhanóbombázók vijjogására a kihasadt egek alatt amikor a remegés a fákba költözött s megreszkettek a lombkoronák amikor az ebek behúzott farokkal nyüszítve bújtak vak üregekbe a becsapódás pillanatának döreje fületekben él-e a feltörő kék-vörös lángtölcsérek perzselő virágait emlékezeted őrzi-e még és a tetőcserepek röpülését a gerendák lécek jajgatását a tűzben
