Irodalmi Szemle, 2004

2004/10 - 450 ÉVE SZÜLETETT BALASSI BÁLINT - Tőzsér Árpád: A drámaköltő Balassi Bálint (tanulmány)

450 éve született Balassi Bálint dítással azonos időben született) mást mond: „Akaróm azért ez Comedia-szerzést új forma gyanánt elővenni, hogy az ott bent (ti. Erdélyben, T. A.) való ijjak az ide ki va­lókat az versszerzésben nem csak követték... ” stb.; a magyarul tudók számára ebből szerintem egyértelműen következik, hogy a Comedia-szerzés már Magyarországon esett („ ide ki”)', az Ó nagy kerek kék ég mint a Júlia-ciklus utolsó darabja Erdélyben íródott, de maga a drámafordítás/magyarítás később, s Magyarországon történt. * * * Mi volt hát előbb: a tyúk vagy a tojás? Casteletti drámája hívta életre Balassiban a drámaírót, vagy az eredendően drámai alkatú költő monumentális drámai-költői gesztusai mozdították meg, indí­tották a végtelenbe az egyébként talán provinciális, avatag művet? S egyáltalán: Balassi Bálint az alkata szerint vajon nem inkább drámaíró, mint költő? Látszólag ezeket a meddő kérdéseket feszegetem a fenti fejtegetéseimben, de valójában csak egy dolog izgat: a költő egyetlen, teljes egészében ránk maradt drámája, s annak előképe, ősformája, az Amarilli c. olasz pásztorjáték nem érde- melne-e vajon tőlünk, kései Balassi-kutatóktól sokkal-sokkal nagyobb figyelmet, mint amilyet eddig szenteltünk neki? Közvetve persze a „Mi volt előbb, s ki volt előbb?” kérdések is ezt a prob­lémát célozzák. Befejezésül foglaljuk hát össze a kérdéskört. Ha a dráma részletes, alapos ismeretében olvassuk el újra az O nagy kerek kék ég... kezdetű, ma is nagy hatású, s talán általában véve is legsúlyosabb Balas- si-opust, szintézisverset, amelyről tudjuk ugyan, hogy a Selvaggio-monológ fordí­tása, mégis szuverén Balassi-versnek tartjuk, meghökkenünk a pontos egyezése­ken: költőnk szövegének valóban nincs szinte egyetlen tartalmi motívuma sem, a- mely ne volna megfeleltethető a Casteletti-dráma cselekményének valamely motí­vumával. Még az olyan kifejezetten Balassi-toposznak érzett fordulatról is, mint a „Más kegyes is engem szeret, de én őt nem” egykettőre kiderül, hogy a „más ke­gyes” eredetileg bizony nem más, mint a Selvaggio által (részben Amarilli kedvé­ért) elhagyott Galathea, aki minden eszközzel a kedvese visszahódításán munkál­kodik. De: a vers korábban ránk gyakorolt hatása ezzel egyáltalán nem kisebbedik, hanem éppen hogy nagyobbodik, mintegy új, hogy úgy mondjam: egy plusz rene­szánsz dimenziót nyer, jelzi, hogy abban a korban, a korábbi koroktól eltérően, a szerelemben már feltétlen követelmény a kölcsönösség: nem lehet valaki boldog a partnere rovására. A Comoediá bán Balassinak szinte az egész korábban kialakított poétikája, motívumrendszere aktivizálódik, ráépül a forrásszövegre, s ezzel felülírja, más jelen­téssíkokba tolja azt - Amadeo di Francesco ezt is helyesen látja és dokumentálja.

Next

/
Thumbnails
Contents