Irodalmi Szemle, 2004

2004/10 - 450 ÉVE SZÜLETETT BALASSI BÁLINT - Tőzsér Árpád: A drámaköltő Balassi Bálint (tanulmány)

450 éve született Balassi Bálint De: azt jelenti-e ez vajon, hogy Balassi ilyenféleképpen egy „ másodrangú ” pásztorjátékot nemesített meg, tett gazdagabbá, emelt föl? Nem hiszem. Sokkal inkább arról a szövegközi viszonyról van itt szó, ame­lyet a mi, mai szóhasználatunk az irodalmi hagyomány és az élő irodalmiság dia­lógusának nevez, amely dialógus során az irodalom szakadatlanul újra írja magát, s közben az új az átírt réginek az életképességét is jelzi. Casteletti és Balassi dia­lógusában nem alá- és fölérendeltségi viszony dolgozik, hanem a hagyomány és az élő irodalmiság termékeny kapcsolata: a Comoedia számunkra az Amarilli értékét is bizonyítja és tovább élteti. Casteletti 1580-ban írja az Amarillijét. Ekkor a pásztorjáték műfaja még na­gyon a kezdetén áll a történetének (a műfaj igazi fénykora talán nem is a rene­szánsz, hanem a rokokó), de a római drámaíró máris módosít az ősformán. Az ő já­téka, hogy úgy mondjam, realistább, mint az 1573-ban írt Tasso-féle Aminta. Ba­lassit (a pásztorjáték alapképletén, tehát a kesergő, panaszkodó szerelmes s a ter­mészetben való bujdosás motívumain túl) feltehetően éppen ez a „realizmus” (fő­leg Selvaggio reális helyzetfelismerése és képessége a változásra) ragadta meg leg­inkább, s ezt „írta fölül” a szerelem neoplatonista képzetével, amely szerint (s Baldassare Castiglione, a reneszánsz nagy szószólója szavaival) „A szerelem egy­fajta vágyakozás a szépség élvezetére”,12 (Emlékezzünk a Prologus szövegére: „A szerelem... egy igen nagy kívánság”, mondja a szerelemről Balassi csaknem szó szerint azt, amit Castiglione.) Casteletti Amarillije a pásztorjáték műfaját a reneszánsz „realizmusa” felé tolja, s mint ilyennek is fontos helye, megkülönböztetett jelentősége van a kor e- gyéb pásztorjátékai között. Azaz: az Amarillinek természetesen a Comoediátói függetlenül is van (olasz és világirodalom-történeti) jelentése és jelentősége, de a Comoedia - számunkra, magyarok számára - más plusz jelentésekkel is gazdagítja. S vice versa: a Comoedia az Amarilli eredeti kontextusának a jelentéseivel sokkal gazdagabb, mintha csak önmagában szemlélnénk és fogadnánk be. S végül: A Balassi-irodalom az ún. Maga kezével írott könyv, illetve az abba gyűjtött versek csoportosítása alapján feltételezi, hogy a költő 1589 tavaszán-nyarán száz versből álló lírai önéletrajzot tervezett. A mű, sajnos, nem készült el, s csak talál­gathatjuk, hogy végső formájában mit tartalmazott volna. De ha elgondoljuk, hogy akkor Balassiban még igen frissek a drámafordítás/írás élményei, s tulajdonképpen már a Comoediá bán is körvonalazódik egyfajta drámai Balassi-önéletrajz, s a köl­tő viharos élete és életműve önmagában is inkább drámai, mintsem lírai történetet kínál, nem lehet kizárni, hogy a száz vers rendje is inkább a dráma, mintsem a líra természetéhez igazodott volna. Bizonyos jelek (például a költő házassága előtti „vétkeit” megvalló Bocsásd meg Úristen... című opus és a válása után a Júlia ost­romát újra kezdő Méznél édesb szép szók... kezdetű vers egymásmellettisége, amely

Next

/
Thumbnails
Contents