Irodalmi Szemle, 2004

2004/9 - MARGÓ - Tóth Ferenc: A csodaharcsa (életkép)

MARGÓ

A csodaharcsa

János bácsi, a horgász itt ül minden este a „Rezedában”, ami egy mocskos kocsma, de máskülönben nagyon kellemes hely. Ha János bácsi mesél, a korsókban megszáll a sörhab és elnémulnak a piások duhaj kiáltásai. Itt van mindjárt a hárommázsás harcsa esete, amit most két éve, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján fogott dupla sajtos hamburgerrel.- Tudtam, hogy hol van - emeli föl az ujját komoran. - Láttam, hogy elkapott egy vadkacsát. Egy ember is belefért vóna a pofájába.- A harcsa nem is nő meg ekkorára - jegyezte meg egy kételkedő. Néhányan udvariasan érdeklődtek, nem akar-e a kételkedő egy pár nyaklevest. Nem akart.- És a Kiskovács? - vágott vissza János bácsi gúnyosan. A hallgatóság egy emberként bólintott. A Kiskovács a Nagyörvénybe fulladt bele, ő, aki úgy úszott, mint a hal? Ugyan már. A Kiskovácshoz képest a halak legföljebb zöldfülű kezdők lehettek. - Rá egy hétre - mondja tovább János bácsi - csukázok ugyanott. Egy o- lyan ötkilósformát húzok kifele vígan, mert ígértem az erdésznek egy ilyen kisebbet egy pár vadnyúlért. (A hallgatóság némely tagja idegesen izegni-mozogni kezdett. Igen, ők horgászok voltak.)- Hát egy irdatlan nagy kavarás, reccs -, elvitte most foghatok másikat de még a legjobb merítőm is odavan. Hazamentem a harcsázó felszerelésért. Százas norvég damil, kuplungzsinórból dupla előke, vert acél amerikás cápahorog, mint a fél kezem szára. A stégen fogtam nagy hirtelen egy háromkilós pontyot. (Fentemlített horgászok újfent mocorogni kezdtek.) Vártam. Éjszaka kapta el. Hiába tartottam a botot vitézül, rátekerte magát egy víz alatti fatörzsre, vót az vagy nyóc méter hosszú, aztán megindult, be a meredek part alá, fatörzsestül.- Lehúzta? - kérdezte egy horgász áhítatosan.- Félig - bólintott János bácsi. A norvég damil csak pendült, mint a hegedűhúr, oszt annyi vót. Ott álltam és citeráztak a lábaim, ismeritek ezt az érzést.

A horgászok sötéten bólintottak. Igen jól ismerték azt az érzést, mikor a hal- azaz, inkább: a HAL - egyszerűen - elmegy.- És utána mit csinált?- Utána? Káromkodtam. Aztán hazamentem és bosszút esküdtem. Vagy a hal, vagy én. Vettem százötvenes izlandi damilt, amivel gyilkos bálnára horgásznak arrafele. Kikötöttem egy iharfacsemetéhez, vót vagy öt méter magas. Kiskacsát tettem rá. Nem vótam ott, mikor elkapta. Derékba törte azt a tizenöt centi vastag fácskát, de elébb félig kihúzta tövestül. Ott van a mai napig, de mán sarjadzik.- És aztán?- Aztán? Rendeltem kétszázas zsinórt a Sekszpírtől, japánból. Kétszáztizest