Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - MARGÓ - Tóth Ferenc: A csodaharcsa (életkép)
MARGÓ küldtek, meg hozzáírták, hogy ennél vastagabbat ne is keressek, mert a világon nincsen, a jegyző fordította le a levelet. Még azt is írták, hogy ámbráscetre is jó, ha nincs a közelben korallzátony. Egy egész marhamájat raktam rá, a végét meg egy nagy piros-fehér bójához kötöttem, a kikötőből hoztam. Három nap, három éjjel vártam. És akkor elkapta! Felemeltem a kezem, hogy utána engedem a zsinórt, hát csak rántott egyet rajta, a zsinór rám gabalyodott és megindultam a Nagyörvény felé, hogy csak pattogtam a vízen, mint a lapos kavics. Akkor tudtam meg, milyen érzés motorcsónaknak lenni. Aztán egyszer csak fordult az a szörnyű nagy állat és jön egyenesen nekem. Nagy rémületemben a zsebemhez kaptam, a halasbicsakhoz, amit még nagyapám vett bérmálkodáskor. Elvágtam a damilt, aztán elkaptam egy vízbe hajló faágat, és fel fürgén, mint a mókus. A felénél megcsúszott a lábam! A bestia ekkor fordult alattam! A pofájába belefért vón egy jó testes ember, a hitvány abbj ábó 1 meg kettő is. És most már biztos volt, hogy nem tiszta szerzet, mert olyan kék volt a szeme, de olyan gyönyörű kék, akár a nefelejcs a patakparton. Kimásztam, aztán pislogtam rémülten, nem jön-e az a szörnyeteg utánam a partra.- És aztán, végül hogyan kapta el?- Csak három nap után tudtam fölkelni. El kell pusztítani a szörnyeteget mindenáron, mert míg él, senki emberfia nincs biztonságban! Vettem egy tekercs hegymászókötelet. A csónakról leoldottam a háromágú vasmacskát a lánccal e- gyütt. Ez volt az előke. Kikötöttem egy százéves tölgyfához! Érezte a vesztit, mondom nektek, mert nem kapott rá semmire. Még csíkra se! A horgászok hitetlenkedve csóválták a fejüket. A csík, az holtbiztos, ha csíkot fog az ember, az már olyan, mintha harcsája is lenne. János bácsi folytatta.- Aztán egyszer nagy bánatomban elmentem a büfébe egy fröccsre. Nézem az embereket, eszik ezeket a bolondságokat, hotdogot meg hamburgert, a paradicsomlé meg csepeg lefele a nadrágjukra. És akkor odamentem a kisablakhoz és kértem tíz dupla hamburgert. Csak sajtos volt.- Jó lesz? - kérdezte a büfés. Kedvem lett volna azt mondani, hogy mindegy, úgyis harcsának lesz, de akkor biztos kihívja a mentőket. És rátettem mind a tízet a vasmacskára! És másnap látom, hogy az öreg tölgyfáról mind az összes makk lepotyogott! A kötél meg feszül! Csak éppen ott volt három olyan úriemberforma is, egy nagy terepjáróval jöttek. Ez volt a szerencsém! Mert akárhogy húztuk a harcsát, csak nem jött.- Kössük a Landroverhez - ajánlotta az egyik. Úgy is lett! Megindult a terepjáró, de a harcsa is! Négykerék-meghajtás! Redukció! A motor bömböl! És mikor odahúzta a parthoz, belevágtam a szigonyt. Akkora hullámokat! De aztán lassan elcsendesedett és kihúztuk a partra. Az urak éppenhogy nem ugráltak örömükben!- Kék szem - mondja az egyik.- A természet csodája - mondta a másik.- Mutáció - tette hozzá a harmadik. Aztán odajöttek mind a hárman, hogy
