Irodalmi Szemle, 2004

2004/9 - MARGÓ - Gyüre Lajos: Tragédia (életkép)

MARGÓ Tragédia ÚJSÁGHÍR: Egy külső munkára kirendelt elítélt megtámadta az őrzésére kirendelt fegy- őrt, aki fegyverét használva két célzott lövéssel leterítette a szökésben lévő fegyen- cet, B. Józsefet és segítőtársát, V Piroskát. X. Y. fegyőrt a „ Helytállásért ” érdem­renddel kitüntették, és soron kívül előléptették. A kitüntetést maga az intézet igazgatója tűzte fel X. Y. fiatal fegyőr mellére. A „ Helytállásért ” érdemrend ott villogott a mellén, de már jóval előtte a szakasz­vezetői rangjelzést felcserélte őrmesterire. Az igazgató rövid indoklás után még hozzátette, kár, hogy nincs érettségije, így tovább már nem emelkedhet a ranglét­rán, legalábbis addig nem, ameddig meg nem szerzi azt a nyavalyás papírt. Sebaj, majd a nagyapám elintézi. Csak egy szavába kerül - gondolta magá­ban X. Y. fiatal fegyőr. Ezzel lezárult az elég kínosnak ígérkező ügy mind az ő, mind az intézmény számára. A három őrizetes férfi ott ült a szabadban lévő anyagraktár bejáratánál, egy hosszú 1 vasnak az innenső szélén. Jólesően odatartották arcukat a melengető nap sugarainak. Boros Jóska, a fiatal házas, Sztálin elvtárs gyalázása miatt, a görög ka­tolikus pap, aki nem akart orosz pap lenni, meg egy bíró, aki nem volt hajlandó o- lyan ítéletet hozni, mint amilyet a bíróság pártitkára neki előre megmondott. Bőr­kesztyűiket, amivel naponta rakták a regálokba a gyár udvarába betolatott vasúti vagonokból a hatalmas vaslemezeket, formavasakat, a naptól átforrósodott vasra tették, ráültek, s vártak. Vártak valamire, amit már napok óta rebesgetnek a foglyok egymás között, kissé hitetlenkedve, kissé kíváncsian, vajon mi is fog történni, s egyáltalán történik-e valami. Szinte forrt a levegő. A rekkenő hőséget csak fokoz­ta a hatalmas vaslemezekből kisugárzó forróság. Az időnként megmozduló lég­áramlat újabb és újabb hullámokban hozta az átforrósodott levegőt. A fegyőrök be­húzódtak a kerítés tövében lankadozó akácfák sovány árnyékába, s onnan pillant- gattak az izzadtságtól, vasportól maszatos és a napmelegtől vörösre égett rabok fe­lé, akik így ebédidő táján már csak a gyár nagy vaskapuját lesték, vajon mikor gör­dül be rajta az ebédhordó autó. Mindenki tudta, hogy Piroska, Józsi felesége, ebédidőre megjön. A börtön­ben gyorsan terjed a hír, s már három napja csak arról beszéltek, vajon bejut-e a gyár udvarára Piroska, az alig háromhetes ifjú menyecske. A többiek szanaszét

Next

/
Thumbnails
Contents