Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - MARGÓ - Gyüre Lajos: Tragédia (életkép)
MARGÓ hevertek vagy üldögéltek, s egy-egy cigarettacsikket szorongattak a vaslemezek ci- pelésétől remegő ujjaik között. A három őr közül kettő már megszokta ezt a dél idei ejtőzést, a családtagok látogatását. Számukra ez a nap is olyan volt, mint a többi. Az igazat megvallva szinte várták így délidőben a foglyok hozzátartozóinak jövés-menését. Tudták, hogy az óvatosan melléjük letett kosár, vagy batyu tartalma őket illeti, a cinkosság látszatát is elkerülve ezzel. A benne szerényen meghúzódó boríték, a füstölt sódar, kolbász, egy kis hazai szilvapálinka nekik is kijár, nemcsak a főgóréknak az irodában. Viszont, ha kitudódik a dolog, hogy mik történnek a vaslemezek közötti utcácskák takarásában, ők is könnyen a rabok között találhatják magukat. De ne szólj szám, nem fáj fejem! - erről mélyen hallgatott mindenki. Legalábbis a mai napig. Az őrök is - a foglyok is. Valahogy úgy érezték: egymáshoz tartoznak, mint a sziámi ikrek. Össze vannak nőve. Egyik a másik nélkül nincs, nem lehet elválasztani őket. Ezt az egyik tanár mondta, aki filozófiai előadásokat tartott a raboknak az ebédszüneti pihenők alatt. Mintha ő nem lett volna éppen olyan rab, mint a többi. De hát hagyták, ezzel is telt az idő. Este bevonuláskor megszámolták őket, s le volt tudva a nap. Méghogy szökni! Ezek nem köztörvényesek, még ha úgy is tartják ő- ket. Nem mernek ezek még fingani sem az őröktől, nem hogy szöknének, pedig a gyárudvar falán nem lenne kunszt átlendülni... Csak a harmadik, a fiatal fegyőr lesett mindig félszemmel a foglyokra. Új ember. Neki még ez a jövés-menés szokatlan, szabályellenes. Furcsállja, de nem szól, nem ő a rangidős, esetleg majd az irodában. Élvezi is a dolgot, látszik rajta. Az uniformis, a pisztolytáska, meg hát, hogy rendelkezhet az emberek felett. Ez az első szolgálati napja, mikor rábíztak eny- nyi őrizetest, ha nem is ő a parancsnok, de közvetve ő is felelős az itt történtekért... Nem kis dolog. Meg kell becsülnie magát, ha előre akar lépni a ranglétrán. Megmutatni a falubelieknek, hogy Ő nem akárki. így nagy ő-vel. Életek ura, ha úgy adódik. Egyszóval vigyáznia kell, nehogy valami rendellenesség történjen. X. Y.-t, a fiatal fegyőrt nemrég helyezték ide egy rövid tanfolyam elvégzése után. Káderszempontból a személyével kapcsolatban semmi kifogás nem merülhetett fel, mivel munkáscsaládból származott, s a szóbeszéd szerint nagyapja vöröskatonaként még Leninnel is parolázott, bár ezt inkább csak a család terjesztette. Meg is lett a hatása, hisz éveken át szinte hozzánőtt a bírói hivatal. Viszont az is igaz, hogy az unoka nem volt jelen az észbeliek osztásakor, s így az iskolában csak kegyelemből lökdösték egyik osztályból a másikba. Hiába, nem segített még a nagyapa parolázása sem. így nem volt más választás, tanonc lett belőle a közeli város építkezési vállalatánál. Dicséretére legyen mondva, ezt sikeresen befejezte. A katonaság után aztán úgy gondolta: mégiscsak jobb lenne a városban maradni, mivel nem nagyon fült a foga a mesterségéhez, sem a kaszához-kapához. Mikor meghallotta, hogy az Állami Fegyintézetbe őröket keresnek, azonnal jelentkezett. A háromhetes tanfolyam elvégzése után még a katonaságnál elért mesterlövész fokozat megszerzéséért járó szakaszvezetői rangot is megtartotta. Ám akárhogy is igyeke
