Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Ardamica Zorán: Nyelv és irodalom szétválaszthatatlanok
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Egyetlen idegen (szlovák) nyelven írt tanulmány szerepel a tárgyalt gyűjteményben Komunikatívna kompetencia v procese osvojovania si jazyka (Kommunikatív kompetencia a nyelv elsajátításának folyamatában) címmel Mária Alabánová tollából. Tisztázza a nyelvi kompetenciát és szubkompetenciákat, miközben a stratégiai szubkompetenciát nem a tudáshoz, hanem a készségek közé sorolja. Hangsúlyozza a kommunikatív nyelvtanítás fontosságát, kitér a nonverbális kommunikáció elemeinek felhasználására. Szempontrendszerében kiemelt szerepet kap a didaktika. Bár a generatív nyelvészet és Chomsky felől indít, alapjában a szlovák nyelvészek eredményeit szintetizálja. A műfordítási terminológia kérdései Lőrincz Juliannát foglalkoztatták. A műszók közül a legalapvetőbbeket (norma, variáns, invariáns, ekvivalencia) próbálta kimenteni a szakterminológia többértelműségének csapdájából. A kifejezések genézise mellett fogalmi leírásokat és értelmezéseket végzett. Rövid, de lényegre- törő összegzése így az interpretációk árnyaltabbá, pontosabbá tételéhez járul hozzá. Véleményem szerint kívánatos lenne, hogy a terminológiai kérdések ne csak a magyar filológiában egységesüljenek, illetve, ne csupán a magyar tudomány igyekezzék integrálni a külföldi, köztük a szlovák kutatók eredményeit. A szlovákiai (és szlovákiai magyar...) fordító és oktató gyakran szembesül a ténnyel: a szlovák (és más szláv) szakirodalom bizony a magyarhoz (angolhoz, némethez stb.) képest más, módosult, illetve részben más értelemben használja az elterjedt szakkifejezéseket, valamint, hogy azoknak nem csupán jelentésmezeje széles, hanem jelentésük is differenciált képet mutat. Erre nagyon jó példa az ekvivalencia fogalma. Zimányi Árpád A vonatkozó mellékmondatok sajátos típusának megítélése és szerepe a fordításban címmel összegzi megfigyelései eredményeit. A főmondat egészére vonatkozó ami16, vagyis a mellérendelő értékű alárendelésnek ez az átmeneti típusa évtizedek óta nem kutatott probléma, s mivel a nyelvhasználat és a nyelvtan azóta változott - a nyelvek kölcsönhatásából adódó változásokat szintén ide értve -, a jelenség nyelvtani, nyelvművelői és fordítási gondct is magában foglal. Történelmi kitekintését követően Zimányi az angolról magyarra átültetett szövegekben előforduló jelenség fordítási lehetőségeit, funkcióit vázolja. Érinti a hi- perkorrekció17 gyakoriságának kérdését a fordításokban. írásával felhívja a figyelmet arra, hogy a mondattípust különböző nyelvi rétegenkénti kutatásoknak volna érdemes alávetni a számszerűsítés és a gyakorlati transzlatológiai felhasználhatóság érdekében. Varga Gyula a grammatikai szerepű prefixumokról az előző besztercebányai konferencián szólt, e helyütt A lexikai szerepű prefixumokat tárgyalja. A magyarba idegen nyelvekből bekerült névszói prefixumok kivételesen - ma már - magyar szótőhöz is kapcsolódnak, vagyis új keletű jelenségként vizsgálandóak csakúgy, mint a prefixoidok, a prefixumszerű előtagok (ill. az előtagszerű prefixumok). Varga előbb a genetikailag és tipológiailag rokon nyelvek prefixumait, majd az indoeurópaiakét, s más nyelvekét hasonlítja össze a magyaréival. Ezek között olyan eg
