Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Ardamica Zorán: Nyelv és irodalom szétválaszthatatlanok
KÖNYVRŐL KÖNYVRE hetőségeit. Esztétikai szempontból alapvetően a drámai helyzet és a tragédia kibontakozását segítő fenomének érdeklik. A két főszereplő helyzeténekjellemének összevetésével, Kálvin jellemfejlődésének, valamint a személyes és közösségi kategóriák oppozícióinak vizsgálatával tárja fel a dráma értelmezési aspektusait. Érdekes momentum, hogy irodalomteoretikushoz talán kissé szokatlan módon nagy, ám nem aránytalanul nagy teret enged a morális kérdések kifejtésének9. Eszme, erkölcs és etika alakítja a szereplők életét (és halálát is), így az etikai szempontú vi- selkedésmód-analízis nem csap át pszichologizálásba, a személyek lélektani fóku- szú interpretálásába. A főalakok mintegy reflektálnak a történésekre, s bár történelmi szerepüknél fogva alakítói a világ folyamatainak, a darab értelmezésében szinte a helyzet, helyzetek rabjaiként perszonifíkálódnak. (Amennyiben ez a gyakorlati elemzés párbeszédbe lép Szentesi elméleti írásával - s az egymás mellett közlés erre kiemelt lehetőséget ad úgy ékes bizonyítéka annak, hogy a szövegen kívülijelen esetben történelmi és etikai valóság nem hagyható figyelmen kívül, sőt már a témaválasztásnál determinálhatja az irodalmi müvet.) Alabán Ferenc az Érték a sajátosságban című tanulmányában a nemzetiségi irodalmak helyzetének specifikumait, ha úgy tetszik, létkérdéseit figyeli. Az írás alcíme (Vizsgálódások a kisebbségi magyar nemzeti irodalom értéklehetőségeinek kontextusában) is a minőségelvű szempontrendszert támasztja alá. Hosszabb részben tárgyalja genézisüket, perspektívájukat. Orientáltságuk szerinte kettős: egyetemes és regionális. A lehetőségek különböznek, s tulajdonképpen alapját képezik a folyamatos értelmezői vitáknak. Mindkét orientáltságra akad példa irodalmunkban, a kettő kombinációjára szintén. (Pl. Grendel és Tőzsér - bár mindketten az egyetemeshez közelítést deklarálják - a szülőföldi közösségi tapasztalat megfogalmazói is voltak, az egyetemes magyar irodalomba való integrációjuk megkérdőjelezhetetlen. - megj. AZ) Terminológiai kérdéseket is vázol a szerző, s eközben a nemzetfogalom egyes jelentéseit analizálja. Jelenleg e téren a szakemberek között is kaotikus a szóhasználat. Megjegyzendő, hogy Alabán kisebbségi magyar nemzeti irodalomról beszél. Ezen irodalmaknak sincs egységes jelölőjük az irodalomtudományban. Határon túlinak, nemzetiséginek, kisebbségi magyarnak; konkrétabban felvidékinek, erdélyinek stb., a történelmi-regionális, illetve jugoszláviainak, romániainak, szlovákiainak stb. a közigazgatási egységenkénti alapon szokás azokat nevezni. Alabánt dicséretesen a pontosítás szándéka vezérli, részben viszont nem túl szerencsés a nemzeti jelző, hiszen a politikai-ideológiai és a történelmiesztétikai aspektus keveredése zavaró lehet. Mégpedig nem csupán érzelmi szinten (pl. a kisebbségi és nemzetiségi jelzők is pejoratívaknak tekinthetők), hanem a szigorú egzaktság szintjén is. A nemzeti jelző jelentésmezeje viszonylag széles, így használata indokolható, bár éppen a széles értelmezhetőség okánál fogva sejthető, hogy akadna (pl. liberális) író, aki ugyan szlovákiai magyar és magyar nyelven ír, de elutasítaná, mert annak szűkebb jelentése, politikai és „kánonképző” felhangjai zavarnák.
