Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Duba Gyula: Hangulatok 2.
Duba Gyula Hangulatok 2. AKÁCVIRÁGZÁS Bárhol érzem az akác illatát, felidézi bennem a Patakot övező akácfákat, falum két hosszú házsorát és a májusi éjszakákat. A Turánból jön a Patak, a felvégen túl, gyalogbodzás, szederfás legelőn több forrásból ered, a Paptag nevű domboldal alján. Lassan csörgedezett a faluban, kettéosztotta, és az alvégen elhagyta, újabb libalegelőn, az Alsópáston át a Törökölés felé igyekezett és a Perecbe folyt. Derék akácok fogták közre medrét, bár magas topolyafa, terebélyes szilfa és vén fűz is akadt közöttük, de sokkal kevesebb. Az akácok virágzása idején az illat a falura telepedett és elhódította az embereket. Eleink bizonyára nem az illat okán telepítették be akácokkal a falut, akárcsak a mezei árkokat és meddő földeket sem, hanem a fája miatt: szívós, kemény s amellett könnyen hasadozó fája egyaránt jó tüzelőnek, szerszámnyélnek. Pedig kellemetlen is tud lenni, mohó gyökerei alattomos polipként nyúlnak szét a földben és bárhol kidugják hajtásukat, a legkopárabb talajban is megélnek. Tüskéi pedig veszettül szúrnak, mint a megváltó töviskoronája! Tavasszal az akácvirágzást korábbi jelenségek előzték meg. Mindenek előtt a fiatalság önmagára döbbenése. A gyerekek alig várják, hogy iskola után ellephessék az utcát. Hová mész? - kérdezte anyjuk, s a gyerek így válaszolt: megyek játszani! Ez volt a foglalkozása, az iskola kötelesség, a munkája - játék! A tavaszi földbe sekély gödröcskét, lyukat ástak és gomboztak. Szenvedélyes játék, tétje van, mert nyerni és veszíteni lehet vele! Örök érvényű emlékkép: látomásom, ahogy hét-nyolc éves kincskereső surmó, a padlásra óvatoskodom, kezemben olló! Langyos porszag fogad, szürke pókhálók, a hamuszín léceken megbámult cserepek, a sárral vakolt kémény mellett sötét láda áll. Nincs zárva, kallódó múlt immár, mint a tartalma, nincs rá szükség. Benne őseim ünnepi öltözékei, levetett ruhái. Szűk kivágású, csapott vállú sötét zakók, kislajbik és bő csizmanadrágok, fekete pruszli- kok és sok ráncú szoknyák. Aztán bő szárú, zsinóros-rámás csizmák, rájuk később kerül sor terveimben! Mind a tizenkilencedik század rekvizítumai, késői üzenete, s talán a tizennyolcadiké is. Most a kabátok és a kislajbik, a mellények érdekelnek, nevezetesen a gombjaik! Nagy fekete csontgombok, valódi értékek, nyerőgombok lehetnek! A kislajbiké apróbb barnák, könnyebben veszíthetők, kicserélhetők. De
