Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Lengyel T. Tamás versei (Hazug mese, Szürke, Mézeskalács, Mellékúton, Vonzásban, Ház, Nimród)
Lengyel T. Tamás versei HAZUG MESE perdült-fordult hozzásimult könnye csordult múzsa volt és csókolt nem csak homlokon tündértaván tükörképe összetépve összetépve tűztől az üveghegyig tíz kicsi indián hazug egytől egyig SZÜRKE ne beszélj zöldeket kiáltok kéken vörösen csattan az ajtó feketén halkul a lépted MÉZESKALÁCS véres-mázas madzagod orrom előtt elhúzod sehol vége... sehol vége szétszórt este Elvis-zene kapaszkodnék szerelmedbe MELLÉKÚTON Nem mégy sehová, az éj túl világos, hogy elbújj. ...Személyes líra és alternatív versek... Nem teszel semmit, nem üzensz semmit. Hazafelé átlagos este lépkedsz a Hold mögé. VONZÁSBAN Ez a kör leköt, magába ránt ez a furcsa tánc és átformál, mint erős lánc; hidak vagyunk, korlátok nélkül függünk. HÁZ Sötétből kinő, úgy látom, házam lesz néhány vonal: „ai” - egy szótagban lakom, apró hang vagyok, szanaszét csillagok az én müveim. NIMRÓD feszülő testből villámot szül a csattanó húr süvítő hangutat fest majd kusza gallyak ölébe hull s a célttévesztett vesszőt tör az idő felett Lengyel T. Tamás 23 éves, Szirénfalván lakik
