Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Szalay Zoltán: Egy tisztességes polgár a csatornában (novella)
Egy tisztességes polgár a csatornában gyönyörű lány volt, a gyönyörű lányoknak pedig egyetlen dolguk, hogy otthagyják a fiúkat. Természetesen mindenben ellentmondott szüleinek, ha apja azt mondta, hogy öltözzön melegen, pántos blúzt és icipici szoknyát vett fel, még ha didergett is odakint; ha apja beszélgetni akart vele, mindig meg kellett írnia a matek házit, aztán másnap összetörtén jött haza a suliból, mert rossz jegyet kapott, ugyanis nem volt kész a matek házija. De maradjunk az időrendnél. Emese berontott a konyhába, kifestve, kicsinosítva, mondván, megy ki. Apja próbálta fékezni, mivel szavakkal nem ment, hát testi erővel, megfogta a karját, mire Emese szexuális zaklatás vádjával illette Fülöpöt, és feljelentéssel fenyegette, de apja mégis követelte, hogy mondja el, hova megy és kivel.- Soha nem fogod megtudni - válaszolta megvetően a lány.- Akkor nem is mész sehova - jelentette ki határozottan az apa.- Apu, nem teheted ezt velem - siránkozott a lány. - Nem zárhatsz be ide a sötétbe, a dohos levegőre, a négy fal határolta rettenetes világba. Hiszen itt elpos- vadok, elsorvadok...- Nos... - lágyult meg lassan a legjobb édesapa. - Na jó, menj, de tartsd be a szabályokat, tudod, tehát... Ajtócsapódás, és Emese már tova is tűnt, fénysebességgel repült legújabb lovagja karjaiba. Mihályfi ekkor feleségéhez fordul, most, hogy kettesben maradtak, az egész napos munka után pihenésre és kényeztetésre vágyva.- Vidd le a szemetet - érkezik Nemessy Anna válasza. Mihályfi Fülöp pedig engedelmeskedni kényszerült, fogta a zsákot, és lebotorkált a lépcsőkön, hogy a szemetet egy nagy kukába öntse. Akkor történt meg vele, amire egyáltalán nem számított. A különös eset tulajdonképpen a zsák kiszakadásával kezdődött. Lent a ház előtt eqyszer csak, minden előzetes jel nélkül - a szemeteszsák kiszakadt, tartalma pedig az útra ömlött. Mihályfi Fülöp ezt nem hagyhatta annyiban, lehajolt, hogy összecsipegesse a szemetet. S akkor kicsusszant ingje szivarzsebéből drága, szeretett tolla, s belezuhant a föld mélyébe. Ott volt ugyanis egy csatornafedél, s ennek egyik nyílásán haladt át a toll. Mihályfi Fülöp ezt sem hagyhatta annyiban. Ugyanis szerette azt a tollat. Le kellett másznia a csatornába, hogy visszaszerezze. O pedig habozás nélkül le is mászott. Egy veszélyesen vékony létrán lépdelt lefelé, nem is gondolkodott rajta, miféle rutymaságok várhatják odalent, nem törődött semmi ilyesmivel. A létra hosszú volt, a leereszkedés fárasztó. Végül mégis leért, s lábait szilárd talajra helyezhette. Azonnal körülnézett, de semmiféle undorító dolgot nem látott. Nem volt semmi körülötte, csak fekete levegő. Csak a létrát és a talajt látta. Neki is kezdett a toll keresésének, fürkészte a fekete, száraz padlót, s közben észrevétlenül eltávolodott a
