Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Szalay Zoltán: Egy tisztességes polgár a csatornában (novella)
Egy tisztességes polgár a csatornában ta autóját a bank melletti parkolóban, mindig olyan helyre, ahol kitűnt járgánya a szomszédok közül, s besétált az épületbe. Mielőtt azonban besétálhatott volna, találkoznia kellett azzal az Alexszel, aki minden áldott reggel ott dohányzott a bank bejáratánál, mindig éppen olyan ideges volt, s olyan rövid idő alatt elszívott egy cigit, hogy soha nem is tette zsebre az öngyújtóját, hogy gyorsan rágyújthasson a következőre. Alex nem tartozott hivatalosan a bank személyzetéhez, egy kicsit azonban mégis oda számolták, mert egy reggel sem hiányzott őrhelyéről. Nem lehetett tudni, hol és mit dolgozik, ő azonban mindent tudott mindenkiről. S ráadásul mindig becsmérlő megjegyzéseket tett Mihályfira, szidta megjelenését, külsejét, s néha viselkedését is, amire ő nagyon mérges volt, mégsem tehetett semmit Alex ellen, aki egyébként úgy festett, mintha kikaparta volna magát a sírjából, ragyás arcán úgy világított két vakondszeme, mint két sötétséget árasztó kis lámpás. S Alex délelőtt eltűnt a bank bejáratától, hogy aztán másnap újra ott álljon. Mihályfi Fülöp ezután abban a tudományban kamatoztathatta képességeit, melyben az ügyfelek pénzét kellett kamatoztatnia. Hiba nélkül és szinte kapásból számolta ki az egyenetlen árfolyamegyenletek kötött beruházási csomagjainak vi- szontkamatos átruházási alapbefektetési kötvény papírtapírösszegeit, befoltozta a bank pénzügyi szövetén keletkezett lyukacskákat, s rendíthetetlen magabiztossággal verte vissza minden ellenséges hivatal és intézmény vérengző hadainak támadásait. Biztosította róla az embereket, hogy a bank óriási árnyéka soha ne tűnjön el a hátuk mögül, s ezáltal soha ne érezzék magukat elhagyatottaknak. Munka után soha nem érezte magát igazán kimerültnek, pedig ő is nyugodtan panaszkodhatott volna, mennyit kellett dolgoznia, de ő megelégedett vele, ha beülhet kocsijába, s rátaposhat kedvenc gázpedáljára. Persze ebben az időben már késő délután van. A visszaút keservesebb szokott lenni, mert ezek a délutáni órák sok gügye vezetőt csalnak ki az utakra. A száguldás galoppá csitult, de ez is éppen eléggé kielégítette Mihályfit, aki bekapcsolt valami szellemnyugtató zenécskét, s nyugodtan hazavitorlázott. Kocsiját a parkolóban hagyta. Jó környéken lakott, sok rendőr mozgott erre, mivel két ország nagykövetsége székelt a közelben. Nem kellett autólopástól tartani. Az egyetlen nem ide illő elem egy furcsa hajléktalan volt, aki ebben az utcában lakott, s Mihályfi minden hazaútján találkozott vele. Ez az ember soha nem panaszkodott, nem kesergett, viszont mindig tudott valami új viccet, amit aztán Mihályfi a munkahelyén továbbadhatott. Beszélgetéseik kedélyes hangulatban teltek, a hajléktalan fűzött egy-egy frappáns megjegyzést a politikai helyzethez, vagy valami más témával kapcsolatban sütött el egy-egy szellemes tréfát. Örökké mosolygott és semmi nem tudta igazán szomorúvá tenni. Mihályfi egy alaposan felújított régi óvárosi épületben lakott a harmadik emeleten egy hatalmas és gyönyörű lakásban. Mindig a lépcsőkön mászott fel a
