Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Hogya György: Istent látni, és meghalni (elbeszélés)
Hogya György szertartást szolgáló díszített obszidián késsel előbb a nyelvét döfte át, melyből aztán a rajta áthúzott és az edénybe vezetett zsinóron lassan csepegni kezdett a vér. Majd a péniszét készült megvágni. Gáspár lopva felnézett és megpillantotta a férfi mereven álló péniszét. Sisakja miatt csak földtől derékig láthatta a fejedelem testét, de így legalább az ő szemeit sem láthatta senki. Az egyik erős marok megfogta a hímtagot, a másik pedig a késsel hatalmas sebet ejtett rajta. Vesszejéből vörös vér fröccsent ki. A szertartást követően Gáspár a halott nagybátyját kísérő papok között lépegetve, közvetlenül a fejedelem háta mögött, lassan bement a templomba, majd a már felemelt, gondosan csiszolt kőlapok alatti üregbe ereszkedtek. Huszonkét lépcsőfokon lefelé haladva a hatalmas gúla belsejében lévő halotti kamrába jutottak, ahol már elkészítve állt a hatalmas szarkofág. Miután elhelyezték benne a nagybátyját, Gáspár segített belerakni a magával hozott útravalókat. A szokásos kagylóhéjakon, gyöngyökön kívül Gáspár két kis szobrot is behelyezett nagybátya mellé. Lopva a küszöböt alkotó kőlapokra pillantott. Csak ő és társai tudták, hogy előző nap már elrejtette alattuk a Landától visszaszerzett elégetésre váró könyvek nagy részét. Nem tudta, nem tudhatta, hogy idővel, esetleg sok-sok évvel később bejut-e valaki ebbe a sírkamrába, mivel azonban nagybátyja a halacs vinik fejedelem öccse nem volt pap, és így nem tehetett mellé könyveket (könyveket csak papok mellé tettek), ő egy ládában negyedmagával már előző nap elrejtette mindazokat a könyveket, amelyeket hasznosnak ítélt. A három ifjú most itt van mellette, és mindannyian tisztában vannak azzal, hogy innen már élve nem jutnak ki. A hagyományok szerint őket is feláldozzák. A könyveket azonban mégsem de Landa égeti el! ...Bár irtózott még a gondolatától is, most már sajnálta, hogy a könyveket nem égette el! Andával való kapcsolatában feltört és eluralkodott benne egy kisebbrendűségi érzés. Kiszolgáltatottnak és esetlennek érezte magát, szegénynek, piszkosnak, elhanyagoltnak, és főleg bűnösnél.. Kínozta a tudat, hogy adott esetben képtelen lenne eltartani a nőt, s anyagi korlátai, pontosabban a pénzhiány ú- jabb korlátokat vetítettek képzelete elé. Anda műveltsége, szellemessége, kedvessége és közvetlensége pontosan annak a világnak a képét tükrözte vissza, amelyet bár megálmodni képes volt, elérhetetlennek és megvalósíthatatlannak tartott. Ez az a világ, „amely mindenütt a mienk fölött áll; amelyben az élet törvényei fel vannak függesztve, vagy átalakítva; amely az ég és föld között lebeg, az absztrakcióban, álomban, a szimbólumban; amelyben a lények úgy elmosódnak, mint a fantasztikus alakok, melyeket a felhőkben látunk, s melyek hó- és aranyöltönyükben szeszélyesen, felváltva hullámzónak és változtatják alakjukat A testi és lelki beteljesülésnek ez a tökéletes kettőssége már eleve jelezte számára, hogy ezek után már nincs más érzés, nincs több boldogság, nincs élet, nincs semmi. Erezte a törvényszerűen közelgő tragédiát, hiszen egész életében fizetnie kellett minden apró boldogságért. Keményen, következetesen és visszavon
