Irodalmi Szemle, 2004

2004/9 - Hogya György: Istent látni, és meghalni (elbeszélés)

Istent látni, és meghalni

kezete sem volt képes feloldani férje érdektelenségét, s bár Edgár a nő gondoskodásáért és a neki is köszönhető kisebb sikerekért hálás volt, de sohasem az önfeledt, rajongó szerelem érzésével, hanem inkább a hála és tisztelet - számára megalázó - baráti odaadásával, miközben rettenetesen szégyellte is magát azért, amit tett.

... rettenetesen szégyellte magát azért, amit tenni készült, ám Gáspár Antonio Chi sorsa azon a napon dőlt el, amikor Diego de Landa püspök elrendelte az autodafét az országban, amelyet addig „u luumil cutz yetel cek”-nek, azaz a pulykakakasok és szarvasok országának neveztek. Égett emberi hús szaga fojtogatta a levegőt, kopaszra nyírt vagy szégyensapkába bújtatott megfélemlített emberek bujkáltak el az őserdőkbe, s korbácsolástól vérző, megkínzottak sikolyai szálltak az ég felé, mikor de Landa - a pogány istenhittel leszámolandó - máglyákra rakatta az ősi szent könyveket.

Pedig Landa volt az az ember, aki bevezette Gáspár Antoniót a kereszténység világába, s akit éppen a tanultak miatt atyai társának fogadott el. Egy művelt és főleg megbízható társnak, akit feltétel nélkül követhet, akár az Istent. Akiben ugyanúgy megtalálható volt - és ez nem csak Gáspárral szemben - egy bizonyos tiszteletet és hódolatot kiváltó távolságtartás is, amely szintén rányomta bélyegét a kapcsolatukra.

...Amikor Edgár, az író először látta álmában a kísérteties piramisokat és a fekete ruhás alakot, aki feszes tartással nézte a könyvek lángjait, zavarta, hogy csak a férfi hátát láthatja, ám tökéletesen „emlékezett” az indián Gáspár megütközött, csalódott arcára. Felfoghatatlan volt számára, honnan, miféle forrásból fakadhat az álom, miféle kapcsolat lehet közte és egy megkeresztelkedett indián között, és főleg miért magától értetődő számára a jelenet, ám feltételezte, hogy valami oka csak van ennek az állandóan visszatérő jelenségnek, és így csendes beletörődéssel szemlélte az őt kísértő képeket. Annak ellenére, hogy nem bírta az alkoholt, már ekkor gyakran nézett a pohár fenekére, és néha szándékosan leitta magát, hogy rémálmaiból merítve újabb és újabb rémtörténeteket tárjon az olvasók elé. Ebben az állandóan ismétlődő álomban Diego de Landa, Yucatan püspöke kitartó rendszerességgel égeti el a maja szent könyveket, miközben Gáspár Antonio Chi, a jezsuitáknál nevelt indián, megrökönyödve szemléli mindezt. Talán az állandó ismétlődés hatására történt, hogy néha arra ébredt, Itzamna isten papagája ül a vállán, és csőrével az ő kőkemény szívét akarja kivájni. Ilyenkor Edgár még abban sem volt bizonyos, vajon Diego de Landa égette-e a könyveket és Gáspár segített neki, vagy fordítva, Gáspár égette saját népének könyveit, és de Landa volt az, aki csendesen szemlélte az indián hitbuzgóságát...

.. .a környezete - a jezsuita papok - által beléoltott kezdeti hitbuzgóság nem lankadt benne, és Gáspár Antonio minden igyekezetével azon volt, hogy Jézus követőjévé váljék. Őszinte lélekkel kívánta hirdetni a szeretetet, s örömmel látta, hogy népének vezére, Na Chi Cocom fejedelem is így döntött, és követendőnek és elfogadhatónak tartotta ezt az utat. Bár Jézus véráldozata rokonnak tűnt népének