Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Hogya György: Istent látni, és meghalni (elbeszélés)
Hogya György véráldozatával, a keresztények által hirdetett szeretet eszméjét sokkal békésebbnek és emberibbnek találta, mint azokat a szertartásokat, amelyeken nagybátyját - a fejedelem testvérét - is nemegyszer tetten érte. Tanúja volt, amint Don Juan (Na Chi Cocom felvett keresztény neve) titokban emberáldozatot mutatott be isteneinek, s ettől nagyon csalódottnak és nagyon árvának érezte magát. S ettől még inkább Jézushoz menekült, neki sírta el bánatát és az ő jóságos tekintete vezette tovább élet- útján. Ekkor történt az eset, amelytől azóta sem tud szabadulni: egyik lázas éjszakáján, álmában megjelent neki Isten. Ám a vállán a szent papagáj ült, és Gáspár Antonio nem értette az álmot. Kétely támadt benne, vajon nem Itzamna isten ü- zent-e ily módon neki? És elbizonytalanodott. Később már nem volt annyira bizonyos abban, hogy mit is látott, de kitartott azon állítása mellett, hogy Istent látta... még később pedig már egyre kevésbé volt biztos abban, hogy valóban Istent látta, s csak a bátortalan vágy maradt meg benne. Talán éppen ennek a bizonytalanságnak és a Diego de Landa részéről megnyilvánuló megmagyarázhatatlan és néha nehezen elviselhető distanciának köszönhető, hogy Gáspár - bár kétségek által gyötörve - nem árulta el rokonait, és nem szólt de Landának egy szót sem azokról a pogány szertartásokról és áldozatokról, amelyeket a megkeresztelkedett nagybátyja és a halacs vinik(fejedelem) hoztak Itzamna isten tiszteletére. Úgy gondolta, idővel és türelemmel megváltoztatja nagybátyját, de azért gyakran korholta őt amiatt, hogy Jézusba vetett hite nem elég őszinte. Nagybátyja csak megvetően nézett a világra - némi jóindulattal rá, a tizenéves fiúra és so- katmondóan hallgatott. Érdekes módon szájának alsó része állandóan előremeredt, amitől idővel úgy is maradt, s látni engedve az alsó ajak belső, rózsaszín peremét. Ez azóta történt, hogy a kezdeti - spanyol hódítókkal szembeni - ellenállás után fogságba esett, és más választása nem lévén, meg kellett ígérnie, hogy áttér a keresztény hitre, különben meghal. A fejedelem is, és Gáspár nagybátyja is elvállalta a feltételt, sőt látszólag jó képet vágva, együtt is működtek a hódítókkal, segítettek összeszedni népük szent könyveit. Gáspár nem hitte, hogy nagybátyja - az addig a keresztény térítőktől tanultak alapján - sokat tudhat a keresztény világról, de akkor még ő sem tudott sokat a félelemről és az alázatról, ami sok mindennek az alapja. Azzal azonban tisztában volt, hogy ha elmondaná de Landának, kinek áldoznak rokonai, azzal a halálos ítéletüket írná alá. Diego de Landát ugyanis különböző feljelentések alapján visszahívták Spanyolországba, hogy tegyen jelentést az Indiai Tanácsnak a kegyetlenségeiről, ám ő provinciálisként elutazott Landa püspökként érkezett vissza, és attól fogva maga volt az Isten a Yucatan félszigeten, így Gáspár a régi maja könyvek latin betűs másolása mellett inkább a hitélet kérdéseivel kötötte le magát, s további összefüggéseket keresett népének ősi könyvei és az Újtestamentum között. Jézus véráldozata még gyermekkorában annyira megfogta (tizennégy éves kora óta keresztény papok nevelték), hogy egész életében valami ehhez foghatót akart megvalósítani...
