Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Hogya György: Istent látni, és meghalni (elbeszélés)
Hogya György Istent látni, és meghalni PHILALETHES: „Minthogy azonban tökéletesen öntudatlan állapotban semmiféle időmértékünk sincs, hát minekünk tökéletesen mindegy, hogy míg mi abban a halálos álomban feküdtünk, addig a tudatos világban három hónap, vagy tízezer év telt-e el. Mert felébredésünkkor szép szóra ezt is, amazt is el kell hinnünk. És így neked közömbös lehet, hogy egyéniséged három hónap vagy tízezer év múlva adódik-e vissza. ” (A. Schopenhauer) „ Minthogy az egyén elsősorban önmagának a leszármazottja, múltbeli mivoltában pedig önmagának az őse, ezért igazi benső alkatának kibontakozása is a maga műve. ” (Hindu gondolat) ...és amikor egy idegen ház küszöbéhez érek, mindig eszembe jut, ahogy Gayomart* elrejtett gyémántját - az ő lelkét - kerestem. Az első emberi lelket, amelyet itt, az én századomban, az én életemben szerettem volna tetten érni. Sajnos, csak álmomban sikerült. Abban az álmomban, amelyben egy hatalmas madár üldögélt a vállamon és rekedtes hangján azt vetette a szemre, hogy részeg vagyok. Pedig közben úgy éreztem, kőből van a testem, és képtelen vagyok megmozdítani akár a kisujjamat is. Igyekeztem az álmot a lehető legpontosabban lejegyezni, ám később elolvasva ugyanazt éreztem, amit valószínűleg te is érzel, miközben ezeket a sorokat olvasod: A szavaknak és gondolatoknak ezt a tetszés szerinti sorrendjét, egy szerencsétlen, hitehagyott lélek szink^etisztikus eklektizmusa hozta létre. Ám bármennyire is álomszerűnek tűnik mindaz, amit olvasol, a legképtelenebb és legkegyetlenebb valóságot tárja eléd. S mindezt azzal a nyilvánvaló megállapítással, hogy az időközben világméretűvé nőtt lélek olykor határtalan megvetéssel mutatja meg önmagát. A Lélek, amelyet nem én találtam meg, hanem ő talált meg engem, egészen egyszerűen azért, mert szüksége van a testemre, amely az övétől eltérő sűrűségének és lényegének köszönhetően képes továbbítani az ő információit. A Lélek, ami láthatatlan és érthetetlen a számomra. Sőt mi több, felfoghatatlan és megközelíthetetlen, értelmezhetetlen és követhetetlen. Ráadásul mindent tud rólam. Az információit hihetetlen precizitással adagolja, s a legagyafúrtabb módon juttatja el hozzám mindazt, amit közölni akar. És én nem tehetek mást, mint elfogadom a szabályait, amelyek olyanok lettek számomra, mint a szentírás. „A szentírás nem magyarázza meg a dolgok másodlagos okait, hanem egyszerűen elmondja őket abban a rendben és stílusban, amely a legnagyobb erővel bírhatja hódo
