Irodalmi Szemle, 2004

2004/9 - Grendel Lajos: Mátyás király New Honiban 9. (regényrészlet)

Mátyás király New Hontban- Akkor itt semmi dolgunk többé - mondta, s úgy tett, mintha bosszantaná a dolog. - Szerencsés fickó ez a mi emberünk.- Azt nem mondanám - dünnyögte az orosz. - Marad itt nyűgnek a nyakunkon.- A nyakadon - javította ki a nő.

Az orosz fölkelt, és hatalmas pofont kevert le a kurvájának.- Téged nem kérdeztelek.

A nő bőgve kiszaladt a konyhából. Fedor vigyorgott.- Na, tűzzünk innen - mondta.

Schiller Mihály megölelte az oroszt.- Sajnálom, hogy így sült el a dolog - mondta. - Én majd otthon mindent kivasalok. Nem lesz probléma.- Köszönöm - mondta az orosz.- Azt hiszem, legközelebb valaki mást küldenek. Ez nálunk így szokás - mondta Schiller Mihály. - Mindig van újabb ügy, amíg az ember él. S mindig a legújabb a legsürgősebb.

Aztán a visszaút New Honiból sehová. Fedor fütyörészett. Nem mondta, de mégis nyilvánvaló volt, hogy neki sem fűlt a foga ehhez az ügyhöz. Ámbár tiszta ügyek nincsenek, ahogy tiszta emberek sem. Ez a világrengető felismerés valami bamba, tocsogós egykedvűségbe ringatta Schiller Mihályt. Délutánra kitisztult az idő, s benne mindenkinek jutott egy darabka égbolt. És mindenfelé csak az állandósult ideiglenesség. Schiller Mihály örülni nem tudott neki, de lassan megtanulta elfogadni.