Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Grendel Lajos: Mátyás király New Honiban 9. (regényrészlet)
Grendel Lajos- Egy tucat rendőr őrzi mindenfelől - bizonygatta Pelé. Schiller Mihály rájött, hogy tőrbe csalták, de a meneküléshez nem érzett e- lég erőt magában. Lépcsőkön vitték lefelé egy alagsori folyosó végébe. Annyi ereje sem volt, mint egy szúnyognak. Vasajtó csapódott ki előtte csörömpölve, őt pedig belökték valami sötét, dohos verembe. Akkor fölébredt. De nem a megkönnyebbülés érzésével, mint lidérces álmok után máskor. Amit az álomból fölmerülve hirtelen érzett, inkább valami végtelen, letargikus beletörődés volt, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Izmai annyira ellazultak, hogy pehelykönnyünek érezte a testét a paplan alatt. Valahol a szoba sarkában egy vekker ketyegett. Schiller Mihály meggyújtotta a lámpát az ágya mellett. Háromnegyed három múlt öt perccel. Szomjas volt, a konyhában jó alaposan meghúzta a szódavizes flakont. Fedor meg sem moccant a matracon. A másik szobában az o- rosz és a kurvája versenyt horkoltak. Schiller Mihálynak kiment az álom a szeméből, semmi kedve nem volt visszafeküdni. Nadrágot és pulóvert húzott a pizsamájára, fölvette a ballonkabátját, és kiosont a lakásból. Az orosz bennehagyta a kulcsot a zárban, a kaput pedig, akárcsak régen, most sem zárták be éjszakára. Oldalt a Volkswagen sötét tömbje fémesen csillogott a szemerkélő esőben. Schiller Mihályba, mint éles fájdalom, hasított bele a vágy, hogy a volán mögé üljön, és őrült sebességgel, mint az álombéli limuzin, elhajtson a vak világba. Az ön- gyilkosságnak ez egy lassú, de biztos módja lett volna. Csakhogy ahhoz előbb föl kellett volna törnie a kocsit. Némi vesződséggel bizonyára sikerült is volna. De mire elhatározta volna magát, az előbbi heves vágy, amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen el is lobbant. Élvezettel szippantotta magába a friss, nedves földszagú levegőt, s tett néhány tétova lépést a másik irányba. Nem akart messzire elkóborolni, de aztán egyre jobban kezdte élvezni ezt a magányos éjszakai sétát, s egyszer csak a belvárosban találta magát, amely ugyanolyan néptelen volt ebben az órában, mint a csöppnyi lakótelep. Azaz... Azaz a templom mögötti sikátor odvas sötétjében, embermagasságban, mintegy tizenöt-húsz méterre tőle, megpillantott egy ufót, amely éppen őfelé mozgott. Ahogy közelebb ért hozzá, kiderült, hogy nem ufó, hanem csak egy világos kalap. A kalapnak nemsokára a gazdája is láthatóvá vált. A kalap gazdáját Király elvtársnak hívták. Úgy suhant el Schiller Mihály mellett, mint egy látomás, káprá- zat. A városháza felé vezető bekötő utca irányába tartott, s annyira el volt merülve magába, mint a holdkórosok. Reggel Schiller Mihály azt sem tartotta lehetetlennek, hogy csupán álmodta ezt az éjszakai kalandot is, mint Macát és Pelét a limuzinnal. Schiller Mihály későn kelt, az orosz és Fedor lármáztak a konyhában, a nő valamit főzőcskéit.- Rossz hírem van - mondta az orosz. - Az okostóni kórházba került. Be- vérzett a gyomra. Állítólag a járási kórházban kezelik. Schiller Mihály titokban örvendett a rossz hímek.
