Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Grendel Lajos: Mátyás király New Honiban 9. (regényrészlet)
Mátyás király New Montban Hontban élnek, és nem is érdekesek nekünk. Továbbá a célszemély szenvedélyes kártyás vagy inkább hamiskártyás.- Egy okostóni - mondta az orosz váratlanul magyarul. Schiller Mihály elnevette magát.- Hol tanulta ezt a szót? Az orosz elbiggyesztette az ajkát.- Az ember mindenfélét megtanul, ha sokat utazik a világban - mondta most már szlovákul. Schiller Mihály már nem volt zöldfülű, megtanulta, hogy az ő pályájukon nem illik kíváncsiskodni, senki sem veszi szívesen, ha valaki a titkai körül szimatol. A kíváncsi ember nem él sokáig. Ez nem diákbuli, hogy csak úgy barátkozgas- sunk. Amióta így kiokosították, Schiller Mihály nagyot nőtt a saját szemében.- Most mi lesz? - kérdezte amolyan vérprofi hangon. Legalábbis ő ilyennek hallotta a hangját, amióta olyan nagyot nőtt a saját szemében.- Elmegyünk a kávéházba, és megnézzük az okostónit. Az okostóni minden este odajár kártyázni - mondta az orosz. A kávéházba Fedor is velük tartott, hogy a bevonulásuknak nagyobb súlya legyen. Szerencséjük volt, éppen megüresedett az egyik asztal a táncparkett mellett. A célszemélyre egyelőre várni kellett. Schiller Mihálynak újra összeszorult a gyomra, többen is felismerték őt, köztük Erik, aki főpincérré avanzsált, meghízott, és lomhábban mozgott, mint valaha. Schiller Mihályt egy kicsit feszélyezte, hogy kigyúrt, bamba képű társai szemlátomást nem New Hont-i szabvány szerint készültek, s így őt abba a gyanúba keverhetik, hogy holmi alvilági társasággal szűri ösz- sze a levet. Kétségtelenül hátrányára vált a fiúknak, hogy más időzónában pottyan- totta le őket a gólya. A rámeredő tekintetek azonban az első, felismerő pillantást követően - biztos, ami biztos - kerülték az övét. Kivéve az egyik, homályba vesző sarokasztalnál ülőkét. Schiller Mihály Király elvtársat vélte felismerni ott, majd Bolyki elvtársat, végül Terpitkó elvtársat is. Alig hitt a szemének. Fölfoghatatlan- nak tűnt a számára, hogy ezek még élnek. Márpedig, hacsak nem kísértetek voltak, kétségtelenül éltek, s ehhez még nagy magabiztosan sört is fogyasztottak, ami, Schiller Mihály tudomása szerint, szellemalakokra nem jellemző. Király elvtárs pedig intett neki, hogy ülne oda az asztalukhoz. A nagy kérdés az volt, vajon Király elvtárs fejében az észak újra északra van-e.- Jó estét! - mondta kimérten.- Nicsak, a Döbrögi-gyerek! - csóválta a fejét hitetlenkedve Király elvtárs.- Egy időben sokat emlegettek téged a városban. Ne csodálkozz, hiszen olyan hirtelen tűntél el. Mindenféle pletykák keringtek rólad. Azt mondták, felvitte az Isten a dolgodat. Mások meg azt, hogy fehér létedre cigányvajda lettél. Meg azt is, hogy Brazíliában élsz azzal a rossz útra tévedt, helyes leánykával, s ott ugyanazt csináljátok nagyban, amit itthon kicsiben. Nos hát, mi az igazság? Látom, szép öltönyöd és szép nyakkendőd van. Tehát nem mehet rosszul a sorod.
