Irodalmi Szemle, 2004

2004/9 - Grendel Lajos: Mátyás király New Honiban 9. (regényrészlet)

Grendel Lajos- Dolgozom - mondta Schiller Mihály.- Az, bizony, nagy szó manapság - vakkantott közbe Terpitkó elvtárs.- Na és mit csinálsz? - érdeklődött Bolyki elvtárs.

Ez egy kicsit fogas kérdés volt, még az olyan vérprofinak is, mint Schiller Mihály.- Afféle adóbehajtó vagyok - mondta, s érezte, hogy kicsit alábbszállt a fen- sőbbséges hangja.- Afféle? - húzta föl a szemöldökét Király elvtárs.- Sokféle adó van manapság - szögezte le erre Schiller Mihály.- Az már igaz, a kurva anyjukat - hördült föl Terpitkó elvtárs. - Szégyen, hogy ide jutottunk.

Schiller Mihály szemernyi kedvet sem érzett ahhoz, hogy ideológiai vitákba bonyolódjék ezzel a csontbrigáddal.- Na és hol van Sirotka elvtárs? - kérdezte nem is annyira udvariasságból, csak azért, hogy másfelé terelje a beszélgetést.- A temetőben - nyekkent meg újra Terpitkó elvtárs.

Úgy látszik, mégis van Isten, gondolta Schiller Mihály. De azért ő is illendően lesütötte a szemét egy pillanatra.- Egy világ omlott össze benne, és maga alá temette őt - mélázott el Király elvtárs- Pocsék világ ez - toldotta meg Király elvtárs szavait Bolyki elvtárs.- Engem azért szeretnek az emberek - derült föl mégis Király elvtárs arca.- Most már szeretnek. Most...- Amikor már látják... - bólintott Terpitkó elvtárs. - De hát ilyenek az emberek.- Ilyenek - mondta Bolyki elvtárs is. - Gyarlók és hálátlanok, amikor jól megy a soruk. De - fordult oda Király elvtárshoz - azt hiszem, mennünk kellene, felség. - És az utolsó szónál rákacsintott Schiller Mihályr?. - Beatrix már nyugtalan lesz. Azonkívül a pátensen is dolgozni kell holnap.- A pátensen... - dünnyögte elrévedve Mátyás király, s megragadta Schiller Mihály karját. - Amint látod, fiam, minden napom, minden órám, minden percem ki van számítva. Te pedig csak hajtsd be könyörtelenül az adókat minden kurafin, aki megpróbál a népen élősködni. Lehet, hogy az igazság most szünetel, de meglátod, egyszer még üt az órája.- Erről én is meg vagyok győződve - sietett biztosítani egyetértéséről Mátyás királyt Schiller Mihály. - Most is egy csirkefogót jöttünk lefülelni, felség.

Mátyás király elégedettnek látszott.- Tudtam én mindig, fiam, hogy te a lelked mélyén rendes gyerek vagy. Örülök, hogy viszontláttalak, örülök, hogy jó útra tértél, a munkádhoz töretlen hitet és kitartást kívánok... Az audienciát ezennel befejezettnek tekintem. Induljunk hát, Rozgonyi és Kanizsa.