Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Grendel Lajos: Mátyás király New Honiban 9. (regényrészlet)
Grendel Lajos Mátyás király New Honiban 9. (regényrészlet) New Hontot látni, és meghalni, gondolta Schiller Mihály némi fensőbbsé- ges gúnnyal, amikor Fedor lefékezte a Volkswagent a tilost jelző közlekedési lámpánál a Fő utca alsó végében. Bár a városban ez volt az egyetlen villanyrendőr, még ez is fölösleges luxusnak tűnt, szinte hivalkodásnak, hiszen oly gyér volt a forgalom. Mint egy szakállas-borzas kolduson a selyem nyakkendő, gondolta Schiller Mihály. Aztán mégis összeszorult egy pillanatra a szíve. Mint amikor az ember sok év múltán viszontlátja hajdani kedvesét egy másik férfi oldalán, s hirtelen tanácstalan lesz, hogy félrefordítsa-e a fejét, vagy mégis menjen oda hozzá, s motyogjon el bátortalanul egy-két közhelyet. Schiller Mihály csúnyának találta New Hontot, csúnyábbnak, mint valaha, ugyanakkor ez a csúfság mégiscsak az ő városa volt, s az is marad örökké. Nem örült a viszontlátásnak, s eleinte a megbízást is vissza akarta adni. Ám az ilyesmi nem szokás ezekben a körökben. Sem a finnyásságnak, sem az érzelgősségnek itt nincs helye, mert bizalmatlanságot és gyanakvást kelt. De azért elmondta útközben Fedornak, hogy New Hont a szülővárosa. Az ukrán sofőrt aligha érdekelte a dolog, neki még a neve sem volt valódi, ahogy a papírjai sem. Nem kedvelték egymást, s ennek az volt az előnye, hogy Schiller Mihálynak nem kellett vele beszélgetnie az úton. A célszemélyt Nagy Dávidnak hívták, jelentéktelen figura volt, viszont elkövette azt a hibát, hogy fontosnak képzelte magát, s az ilyen alakok előbb-ucóbb keresztezik valakik útját. Előfordul, hogy valóban fontos emberekét. Schiller Mihály nem ismerte, mert a célszemély csak nemrég költözött New Hontba. Fedor sem ismerte, viszont ismerte az orosz, aki most Schiller Mihály egykori lakásában húzta meg magát, így először az oroszt kellett fölkeresniük. Szép, csöndes őszi este ígérkezett, már korán alkonyodott, s a Volkswagen sem keltett különösebb feltűnést a városban. Fedort navigálni kellett, s bár az ukrán nem szerette, ha dirigálnak neki, most mégis kénytelen volt tűrni. Schiller Mihály néhány ismerős arcot is megpillantott az utcán, de nem mindegyik illető nevére emlékezett. Milyen gyorsan lesz mindenből múlt, gondolta melankolikusan. Fedor lent maradt a kocsiban, Schiller Mihály egyedül ment föl a lakásba. Furcsa, gyomorszorító érzés volt becsöngetni a lakásba, amely valaha az övé volt. Mégsem lett volna szabad elvállalnom a megbízást, gondolta egy pillanatra. Tö-
