Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Ardamica Zorán versei (vérgyöngyvér, rabszolgavágy, Szonett-töredék)
Ardamica Zorán rabszolgavágy lassan kifogy belőlem a tinta a hegyem is kopott és köpött is pacákat mintha már nem volnék jó semmire pedig az ujjak még níarkolásznak s meleg zsebekbe tolnak nem szemétdombra szolgaálmaim kérlek töltsetek újra pár kriglit szívesen lehajtanék aztán fejem lehajtanám s átadnám homlokom a papír simogatásának csak élhessek még élhessek sorsom kedvéért kék vonalak tonnás kváderjeit tolva én a rabszolga Szonett-töredék halott cigányok koldulnak az utcán öreg zsidók dobnak pénzt nekik a járdákon rég megfagytak az álmok ami maradt azt széttéphetik
/
