Irodalmi Szemle, 2004

2004/1 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

Szlovákia „csehszlovák” tanítási nyelvű iskoláiban minél több cseh- és morvaországi tanerőt helyezhessen el. „Két út állt előttem: - emlékezett vissza néhány év elteltével Štefánek az impériumváltás utáni időkben vallott irányadó elveire - vagy helyén hagyom a régi tanítóságot, miközben időt és lehetőséget adok nekik, hogy tanulják meg a szlovák nyelvet és a nemzeti lelkesedést, vagy cseh tanítókkal váltom fel őket. Én a második módszer mellett döntöttem” - ismerte be teljes őszinteséggel a felvidéki oktatásügy egykori teljhatalmú ura.12

A hírhedt iskolaügyi referens a szlovák iskolákban újra alkalmazandó tanítók számára igen szigorú hűségnyilatkozat letételét írta elő, amely egyúttal bizonyos nemzeti és állampolitikai - ami megítélésünk szerint azonban negatív értelemben vett jellembeli - szűrésnek is számított az általa igencsak megbízhatatlannak tartott tanítóság megrostálására. A négy részből álló, kissé terjedelmes fogadalom némileg lerövidített szövege a következő:

„1. Ünnepélyesen a Csehszlovák Köztársaság polgárának nyilvánítom magam, és ígérem, hogy hűségemet ezen államomhoz mindig megtartom, és hogy annak mostani és jövőbeli törvényeit mindig hűségesen teljesíteni fogom.

Kijelentem, hogy a Csehszlovák Köztársaság elnökét az állam megszemélyesítőjének és önmagam legfelsőbb urának ismerem el, és tiszteletet, odaadást és engedelmességet fogadok neki.

A reám bízott ifjúságot is az állam iránti hűségre, a törvények tiszteletére és az irántuk való engedelmességre, az államelnök iránti odaadásra akarom nevelni.

2. Büszkén a szlovák nemzet fiának (leányának) nyilvánítom magamat, s annak nyelvét, népét, földjét mindig tisztelni akarom. Magánszorgalomból bepótolom szlovák anyanyelvem ismeretét, hogy idővel majd vizsgával is bizonyíthassam nyelvi alkalmasságomat. A szükséges tanfolyamokon felszólítás alapján készségesen megjelenek.

Fogadom, hogy a reám bízott ifjúságnak nemcsak szóban, hanem szellemiségben is szlovák nevelést biztosítok.

3. Kinyilvánítom, hogy a cseh nemzetet testvéri nemzetemnek tekintem, a- melyhez engem a forró és őszinte szeretet kötelessége fűz, közben azonban köztársaságunk más nyelvű polgárait is lojálisán tisztelni akarom mint polgártársaimat.

Mind az iskolában, mind a magánéletemben kerülni fogok mindent, ami államunk egységének és erejének kárára lenne. (...)

4. Fogadom, hogy tanítói kötelességemet legjobb tudásom szerint lelkiismeretesen és pontosan teljesítem, feletteseim rendeleteinek és utasításainak engedelmeskedem, és óvakodom az olyan magatartástól, amely ellentétes lenne kötelességeimmel (...).

Ezen ünnepélyes fogadalom be nem tartása esetén alávetem magam hitsze- gésem következményeinek, a fegyelmi büntetéseknek, esetleg a hivatalomból való elbocsátásnak.”13