Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium Iskolaügyi és Nemzetművelődési Referátusa a következő eligazító utasítás kíséretében bocsátotta útjára 1919. március 15-én a tanítók által aláírandó hűségnyilatkozatot: „A szlovák tanító fogadalma egyúttal a mi programunk is. így képzeljük el a szlovák tanító munkáját. Senkit sem lehet és nem szabad arra kényszeríteni, hogy lépjen a szlovák iskola szolgálatába. Aki a szlovák tanítók soraiba akar lépni, az aláírja a tanfelügyelő által eléje tett megfelelő nyomtatványt, és a tanfelügyelőtől bizonylatot kap a fogadalom letételéről. Ellenkező esetben a tanító egy külön nyomtatványon aláírásával igazolja, hogy a szlovák tanító fogadalmát nem tartja összeegyeztethetőnek meggyőződésével és lelkiismeretével, majd bizonylatot kérhet az illetékes tanfelügyelőtől, hogy a tanítói fogadalom letételét a Csehszlovák Köztársaságra megtagadta.”14 A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium, illetve annak Iskolaügyi Referátusa által előírt hűségeskü letételének kötelessége egyelőre csakis a szlovák vagy szlovákká átalakuló iskolák tanítóira vonatkozott. Az érintett tanítók azonban több helyen is ellene szegültek a fogadalom szövegét tartalmazó nyomtatvány a- láírásának. Voltak vidékek, ahol ez nem okozott különösebb fennakadást, sok helyen azonban a tanítók a politikai viszonyok és területi kérdések államjogi rendezetlenségére való hivatkozással határolták el magukat a csehszlovák államra teendő hűségeskütől. Árva vármegye Trsztenái és Námesztói járásainak összesen 84 szolgálatban lévő elemi népiskolai tanítójából például 1919. március 20-22-én 68 aláírta a megkívánt hűségnyilatkozatot.15 Nyitra vármegye Szenicei járásában is elfogadhatóan alakultak a dolgok, ugyanis a járás 62 népiskolai tanítójából 1919. május 8-án 57-en eleget tettek az új államhatalom elvárásainak.16 Sáros vármegyében viszont már merőben más volt a helyzet. Itt a hűségnyilatkozat-nyomtatványok begyűjtése és összegezése után kiderült, hogy a vármegye tanítóinak passzív ellenállása miatt 165 tanítói állomást kell „megüresedettnek” nyilvánítani. Természetesen az így elbocsátott tanítók fizetésének folyósítását is haladéktalanul leállították.17 A sárosi tanítóság „hazafiatian” magaviselete bizony nem egy esetben kiváltotta Stefánek iskolaügyi referens nemtetszését. Irritálta őt a hűségnyilatkozatot megtagadók magas száma, de azt is nehezményezte, hogy a vármegye tanítói közül többen is - a hűségeskü letétele előtt - az iránt érdeklődtek Budapesten, vajon nem kaphatnának-e tanítói állást valahol a maradék Magyarország területén? Az sem tetszett neki, hogy a már hűségesküt tett tanítók közül is többen elhagyták állomáshelyüket, és a Felvidék egy részét időközben megszálló, majd azt újból kiürítő magyar vörös csapatokkal a maradék Magyarország területére távoztak. Azt pedig már igazán „döbbenetesnek” (zarážajúce) tartotta, hogy az 1919 augusztusában lebonyolított népösszeírásnál olyan esetek is előfordulhattak - mint ahogy az például Tuhrinán is megtörtént -, hogy a hűségesküt tett „szlovák” tanítók családtagjaikat magyar nemzetiségűeknek íratták be az összeírási ívekben.18
